A TEK lecsapott Gyömrőn a zsaroló galambászra
A Monori Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya eljárást folytat zsarolás bűntette és más bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt L. László 44 éves és fia, L. László 21 éves gyömrői lakosok ellen – olvasható a Gyömrői Hírhatár weboldalán. Az eset rendkívüli és megdöbbentő. Biztosak vagyunk benne, hogy nem valamelyik egyesületben versenyző postagalambászokról van szó, mert ilyen eset sehol sem történhet.
A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint idősebb L. László 2013 februárban Gyömrőn több galambot adott át a sértettnek eladás céljából, rövid idő után viszont megjelent a sértettnél és követelte az vételár azonnali rendezését, ráadásul ekkor, már a megbeszélt összegnél jóval többet kért. Mivel a sértettnek nem volt pénze, a gyanúsított erőteljes hangnemben, agresszív módon, testi épség ellen irányuló fenyegetéssel kívánt a követelésének eleget tenni, és fenyegetőzve távozott a helyszínről. Később még többször kereste a sértettet, aki L. Lászlótól való félelmében elköltözött otthonról.
(A cikk teljes terjedelmében szabadon olvasható!)
Egy csendes barátunk, de vigyázzunk az adagolásával: a jód!
Manapság már sok galambásznak nincs ideje, hogy a takarmányokat külön-külön beszerezze, megkeresse a legjobb forrásokat – elmegy a kereskedőhöz és több féle, előre kevert mag közül választhat. Igaz, ha kiszámítjuk, ezek másfélszer, kétszer annyiba kerülnek, mintha magunk kevernénk, de tény, hogy kényelmes, bizonyos keretek között állandó a keverék beltartalmi értéke is, hiszen a gyártók általában nagy mennyiségű alapanyagot vásárolnak és egyszerre, vagy rövid idő alatt keverik be. Ha tehát egyszerre több zsáknyi magot veszünk, jó esélyünk van rá, hogy azt az ugyanabból a forrásból beszerzett gabonafélékből és más alapanyagból keverték.
Sajnos azonban az is tény, hogy a ma termesztett búza, kukorica, napraforgó – hogy csak néhányat említsünk – korántsem annyira “erős” beltartalmilag, mint mondjuk húsz-harminc évvel ezelőtt voltak. A kemikáliák széleskörű használata, a föld természetes tápanyag-utánpótlásának háttérbe szorulása a magok “erején” is meglátszik. Az egyik jellemző probléma például, hogy olyan alapvető és fontos elemek hiányoznak belőlük, mint például a jód.
De mire is jó a jód? És hogyan alkalmazzuk a postagalambok esetében?
Kánikulai jótanácsok az itatással kapcsolatban
Március 15-én még hógolyóztunk, rá két hétre pedig rövid ujjú ingben szaladgáltunk. Sok jel mutat arra, hogy az időjárás eddigi, megszokott szabályai lassan felborulnak és egyre gyakrabban jönnek a szélsőséges kilengések. Mivel az emberiség alig tesz valamit a környezeti károk megelőzéséért, a pénz és profit ural mindent, előre borítékolható, hogy száz éven belül hatalmas katasztrófákkal szembenéznie a világnak. Ám ami most számunkra sokkal közelebbi probléma, hogy galambjaink, amelyek élő kis műszerek, tudna-e és hogyan alkalmazkodni a gyors változásokhoz.
A mostani nyár eleji napokon erősen megközelítette a hőmérséklet a harminc fokot, s hamarosan itt a kánikula. Ezért alaposan át kell gondolnunk minden, dúcvezetéssel kapcsolatos eddigi döntésünket.
Royal és Budapest Derby: Henk de Weerd előadása
A közelmúltban tartották meg a Royal és a Budapest Derby szezonnyitó galambász találkozóját Kerepesen. A szervezők részletesen ismertették az idei szezon terveit, bemutatták az új gyűjtőhelyiséget és a frissen vásárolt galambszállító autót, és elhangzott két érdekes előadás is, amelyek közül most a másodikat, Henk de Weerdét adjuk közre olvasóinknak. A világ postagalambászatát jól ismerő, nagy családi hagyományokkal rendelkező szakember érdekes dolgokat mondott a galambok felkészítéséről, az egészség fenntartásáról.
Egy sokat emlegetett régi írás közkívánatra újra Anker Alfonz: Alulról felfelé 2.
Az egyéves, áprilisban, életében először nevel, és tapasztalatlanul megy kosárba. Az ilyenkor gyakran fellépő hideg, hűvös idő nagyon árt neki. Egyszerre három komoly stresszfaktor terheli az egyéveseket, míg az idősebb tapasztaltaknak csak egy, az időjárás marad komolyabb akadály gyanánt. Nem lehet csodálkoznunk, hogy többé nem is ad eredményt. Ha demoralizálódik az egyéves gárdánk, az azt jelenti, hogy jövőre kevés használható kétévesünk lesz és megint sok egyéves – melyek majd megint ugyanúgy szétzilálódnak, mint az előző éviek. Így hát, sosem lesz ütőképesebb csapatunk, örökké egy helyben topogunk – az alján.
Pedig nem az éveseink rosszak! Mi magunk feszítjük túl a húrt, mikor egyszerre három stresszfaktornak tesszük ki őket.
Mit lehet hát tenni?






