Segíts te is: hogyan nyissunk a fiatalok felé?

Furucz ZoltánAz utánpótlás témája gyakran megjelenik A postagalamb magazin oldalain is. Látjuk, hogy egyre magasabb tagságunk átlagéletkora, egyre kevesebb a fiatal közöttünk.

Nemrég levelet kaptunk, amely nagyon fontos témát vet fel, s ez elsősorban szerkesztőségünket érinti. Írója javaslatokat tesz, hogy mit tehetnénk mi magunk a sport fejlődéséért, gyarapodásáért. A levél minden sora nyitott ajtókra talált nálunk, ám mielőtt a konkrét döntéseket meghozzuk, kérjük, mondjátok el ti is a véleményeteket. Egy amolyan ötletbörzét tartunk tehát, ahol minden gondolat fontos.

A témáról többször többen is írtak már itt. Nekem az a véleményem, hogy gyermekkorban meg kell szerettetni az állatokat a kicsikkel, akik majd felnőttként, biztos megélhetéssel a kezükben könnyebben választják hobbinak a postagalambászatot. Amihez persze még szükség van arra is, hogy a most beindulni látszó reformok sikerrel haladjanak. Mert a galambászat ne a szaros cipőről, a koszos ruháról, a hangos vitákról, hanem sokkal inkább egy jó társaságról, izgalmas versenyekről, sikerekről és hasznosan eltöltött időről szóljon. (Furucz Zoltán főszerkesztő)

Íme a levél:

(Cikkünk teljes terjedelmében szabadon olvasható!)

Kedves Szerkesztő! Olvastam az utánpótlásnevelésről szóló cikket, és lennének javaslataim.

Először is gondoljunk bele, mit tehet egy egyszerű galambász? A lakóhelye környékén, ha van érdeklődő fiatal, azt segíti, de ha nincs érdeklődő fiatal? Hozzám több mint 10 éve nem fordult fiatal gyerek, hogy szeretne galambászni, vagy csak meg szeretné nézni a galambjaimat, vagy csak kérdezne a galambokról bármit is.

Odáig el se jutok, hogy ingyen adjak kezdőnek galambot, mert nincs kezdő.

Viszont a média sokkal többet tehet az utánpótlásért, mint egy galambász, mert nyilván országos szinten, itt-ott előfordul egy-egy érdeklődő gyerek. Például az Ön oldalának ezerszer nagyobb lehetőségei vannak tenni a kezdőkért és segíteni a kezdőket, mint egy-egy galambásznak, akinek a média nélkül nem hallatszik a hangja.

Például a szövetségben regisztrált 18 év alatti, vagy idősebb, de igazoltan még tanuló fiatalok részére lehetne felajánlani, hogy ingyenesen olvashatják ezt az oldalt. A szövetség nyilván ilyen jótékony célra kiadná az adataikat, vagy eljuttatná az Önök felhívását.

Ezt a lehetőséget mindenképp a tagsági viszonyhoz kellene kötni minden évben, nehogy a rafinált galambászok a nem is galambászó gyerekeik nevén jussanak ingyenes hozzáféréshez. Az ingyenes oldal miatt nyilván nem fizetik be a kedvezményes szövetségi tagdíj mellett a gyereknek a tagszövetségi, egyesületi tagdíjat is. Tehát az ingyenesség tényleg a fiatalokhoz jutna el.

A fiatalok ingyenes hozzáférését az oldalon is lehetne folyamatosan hirdetni, pl. küld el a diákigazolványod fénymásolatát, igazold a szövetségi tagsági viszonyod, és küldjük neked a jelszót. Ez biztosan nagy segítség lenne a keresettel nem rendelkező fiataloknak, értékes szakcikkekhez jutnának hozzá.

Mivel túl sok kezdő úgy sincs, pláne nem olyan, aki már most is előfizető, Önöknek sem lenne ez nagy veszteség. Viszont nyereség az lehet, mert ha megkedveli a fiatal az oldalt, később keresőként elő fog rá fizetni.

Még fontosabb! Kellene egy rovatot indítani az oldalon, felajánlás csak a fiatal galambászoknak. Az oldalon most is működő sorsolás párja lehetne ez. Csak a szövetségben regisztrált, 18 év alatti, vagy idősebb, de igazoltan még tanuló fiatalok részére lehetne itt felajánlani. Lehetne felajánlani galambot, de nyilván csak élversenyzőknek (pl. első osztályú tenyésztőknek), vagy akár még használható felszerelést (fotóval), a kellék, takarmány, “kegyszer” forgalmazók is ajánlhatnak fel, hiszen ez nekik reklám is egyben stb.

Oda kellene írni, hogy elvárjuk a fiataloktól, hogy felelősséggel jelentkezzenek! Csak arra iratkozzanak fel, amiért el is tudnak menni, ha nyernek, tehát nyilván a nyíregyházi kezdőnek nem célszerű a nagykanizsai felajánlásra feliratkozni. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok felajánlás érkezne.

És itt van a média szerepe, mert ez az utóbbi ötletem ennek az oldalnak jóformán semmibe sem kerülne, csak összehozná azokat, akik szívesen segítenének, azokkal akik segítségre szorulnak.

Én magam is szívesen ajánlanék fel pl. galambot kezdőknek (illetve akkor, ha majd reményeim szerint ismét visszakapaszkodom az élversenyzők közé). Ha már a számítógép és az internet olyan sokat árt nekünk, galambászoknak, mert elvonja a fiatalok érdeklődését az állatokkal való foglalkozástól.

Legalább a minden rosszban van valami jó elvén, kérem Önt, kovácsoljon előnyt az internetből és az Ön média lehetőségéből! Tisztelettel:

Izer László (Veszprém Y-01 egyesület)

Szövetségi küldöttgyűlés: mélyült a morális válság
Ötvenhét galamb pusztult éhen Tatabányán

Hozzászólások

Segíts te is: hogyan nyissunk a fiatalok felé? — 3 hozzászólás

  1. Hogyan nyissunk a fiatalok felé? -cikkhez szeretnék hozzászólni. Az én gyerekkoromban, kicsiny falumban egy konda és két csorda járt ki a legelőre. Az állattartás a falvakban, valamint a kisvárosokban általánosnak volt mondható. A virtuális világ csábításai hírből sem voltak ismeretesek. A gyerekkoromban a kisállatok tartása volt a csúcs. S ha valamelyikőnknek sikerült egy különös állatot beszereznie, a többi gyerek csak irigykedve figyelte és mindent el is követett, hogy hamarosan neki is legyen olyan állata. A galambok, nyulak csereberélgetése aranyozta be akkori világunkat. A vidéki állattartás tudatos elsorvasztásának, egyenes következménye, hogy a mai gyerekek egyre kevesebbet találkoznak állatokkal.

    Az állattartás kultúráját kell ismét felélesztenünk. Véleményem szerint ebben leginkább az oktatás segíthetne leginkább. Minden vidéki iskolában – ahol erre lehetőség van – mini tanyasi udvarokat kell felállítani (ahol természetesen helyet kell adni a galamboknak, akár postagalamboknak is). Alkalmazni kell egy hozzáértő, állatokat és gyerekeket szerető főállású gondozót (munkahelyteremtés). A gyerekek szakköri foglalkozások keretében ismerkedhetnének az állatok gazdasági hasznával (tej, tojás, hús stb.) és szépségével. S itt elsajátíthatnák az állatokkal való bánásmódot. Ezen gyerekek közül kerülnek majd ki azok, akik képesek ezt a gyönyörűséges ősi kultúrát továbbvinni, sőt szüleiket is képesek magukkal ragadni. Én ebben látom sportunk fennmaradásának a lehetőségét.

    Köszönöm, hogy meghallgattak!

  2. Én önvizsgálatot javaslok a szövetségnek.Sürgősen!Ehhez nem kell sem az Északi sem a Déli sarkra menni.
    Csupán meg kell vizsgálni, hogy az elhunyt Sporttársak,vagy kik csak egyszerűen abba hagyják,miért teszik, az Ő állományuk miért lesz árverezve? Miért nem folytatják a gyerekek, unokák,rokonok? Ők jól ismerik a körülményeket,vagy pont ezért nem?
    Az így szerzett tapasztalatokat hasznosítva lehet nyitni a fiatalok felé.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*