Interjú: olimpiai mérleg a szövetség elnökével

olimpia látkép-250Egy minden tekintetben sikeres, a magyar postagalambsport történetének aranylapjaira kerülő olimpiát rendezett Budapesten szövetségünk az idén januárban. Bár már eltelt néhány hét, még mindig akadnak olyan tennivalók, amelyek a kontinens galambászait megmozgató találkozóhoz kapcsolódnak – mondta lapunknak Bárdos István, a Magyar Postagalamb Sportszövetség elnöke.

– Eredetileg a kínaiak kapták a 2015-ös olimpia rendezési jogát, de a folyamatosan jelen lévő madárinfluenza miatt, az állategészségügyi hatóságok döntése értelmében nem lehet Ázsiába bevinni, illetve onnan kihozni galambokat.

SZABADON OLVASHATÓ IKON-150A nemzetközi szövetség, az FCI ezért új helyszínt keresett 2012-ben. Három ország pályázott: Németország, Belgium és Magyarország. A végső szó 2013-ban, a nyitrai olimpia előtt született meg. Az FCI úgy döntött, hogy Budapest kapja a rendezési jogot. A nyitrai kongresszuson aztán hivatalosan még egyszer megerősítették, s gyakorlatilag onnantól indult el számunkra a szervezőmunka.

ingyenes újság minta– Nyilván ez nem egyszemélyes feladat. Kikre számíthattál a szervezőmunkában?

– Eredetileg azt gondoltam, hogy létrehozunk egy olimpiai szervező bizottságot, de később kiderült, hogy sokkal hatékonyabb, ha egy szűkebb csapatra bízzuk a feladatok megszervezését és elvégzését. Elsősorban a szövetség vezetőire, az irodai dolgozókra, illetve azokra a tagszövetségi vezetőkre, akik aktívak, mozgékonyak és készek voltak részt venni a munkában. Ez egy tíz-tizenöt fős csoport volt, amelyben szétosztottuk a feladatokat. Ezeket két részre bontottuk, hiszen volt egy rendezésszakmai rész és volt egy galambász szakmai rész. Ez utóbbi volt a viszonylag „begyakoroltabb” része a történetnek, hiszen tulajdonképpen egy országos kiállítást kellett szerveznünk, megfűszerezve azzal, hogy itt volt 21 országból 436 sport és 277 standard olimpiai galamb is.

– Erre a SYMA-csarnok tökéletesen megfelelt.

– Így van, s ráadásul szerintem megfelelő helyszínt találtunk a kiállítóknak is, azoknak a pavilonoknak, amelyekben a külföldi és hazai cégek tudták bemutatni termékeiket, szolgáltatásaikat.

– Korábban szó volt arról, hogy esetleg a BNV területén rendezzük meg az olimpiát.

– Amikor a nyitrai olimpiáról hazatértünk, még három helyszín versenyzett egymással: a SYMA-csarnok, amelynek adottságait jól ismerjük, egy nagyobb bevásárló központ közösségi tere, illetve a Budapesti Nemzetközi Vásár területe. Próbaképpen tavaly januárban a BNV egyik csarnokában rendeztük meg országos kiállításunkat, de sajnos nagyon sok rossz tapasztalatot szereztünk. Így maradt a SYMA, ahol szerintem egy családias, jól bejárható, minden kényelmet kiszolgáló rendezvényre került sor.

– Beszéljünk még egy kicsit a galambokról. Mennyiben volt ez az olimpia más, mint a két évvel korábbi?

– Alapvetően nagyon hasonló volt, már ami a galambok bemutatását illeti. Ám volt változás is, két kategóriával bővült a kiállítás, hiszen például az egyéves galambok standard seregszemléjére is lehetőség nyílt.

– Te már több olimpiát láttál szerte a világban. Azokkal összehasonlítva is álljuk a versenyt?

– Mindenképpen. A budapesti olimpia egy kínai színvonalú, nagyon igényesen felépített, bemutatott rendezvény volt. Nagy és világhírű cégek jöttek el, s itt volt a világ postagalambsportjának elitjéből nagyon sok ismert tenyésztő és versenyző is. Aki végigjárta a standokat, láthatta, hogy látványos, nagy méretű installációkkal jött el Budapestre például a Benzing, a Belgica de Weerd, a Herbors, a Natural cégek és még sorolhatnám tovább.

Az ismert nagy versenyzők közül pedig az Eijerkamp-családot, Gerald Koopmant, Roger Desmet-Matthijst, Emiel Denyst, vagy a Herbots-famíliát említeném, de jöttek Kínából olyan galambászok, akikről mi itt Magyarországon keveset hallunk, ám hazájukban az élvonalba tartoznak. S ezekkel mind kezet lehetett fogni, beszélgetni, véleményt cserélni. Szerintem ez az egyik legnagyobb hozadéka az olimpiának: helybe jött a nagyvilág. Azt azért tudni kell, hogy ez a nagy „nyüzsgés” az olimpiának szólt, ezek az emberek és cégek egy országos kiállításra nem nagyon jönnének el.

olimpi megnyitó - Bárdos István-700– Vannak-e adatok arról, hogy hányan fordultak meg az olimpián?

– Statisztika nem készült, mert a szövetség most is ingyen engedte be a hölgyeket, a tizennyolc év alatti fiatalokat, a nyugdíjasokat és a mozgáskorlátozottakat. Én úgy tapasztaltam, hogy összességében több volt a külföldi, mint a magyar. Nagyon sokan jöttek Romániából, Szlovákiából, Németországból, de más országokból is. Úgy becsüljük, hogy a három nap alatt mintegy tízezer ember fordult meg az olimpián, amelyek közül 3335 fő vásárolt belépőjegyet, vagy bérletet.

– Akik be szerettek volna lépni a csarnokban, meglepve tapasztalták, hogy biztonsági kapun jutottak be és ellenőrzésen kellett átesniük. Ez eddig nem volt szokásos a szövetségi rendezvényeken.

– A biztonság ebben az esetben is mindent megelőző szempont volt. Mi kértük, hogy a beléptetésnél legyen szigorú ellenőrzés, hiszen a rendezvényt megelőző napokban idehaza is több bombariadó volt. Tessék csak belegondolni, hogy ha valaki viccből betelefonál és bombával fenyegetőzik, milyen következményei lettek volna ennek? Kiürítik a termet, órákig nem lehet bemenni – kész, annak a napnak, de már az olimpiai eseménynek is vége van.

– Nézzük még egy kicsit a számokat. Hány ország állított ki az olimpián?

– Összesen huszonegy, valamennyien európaiak. Más kontinensről nem lehetett galambokat kihozni, ők ezért maradtak távol, de például az arab régióból vártunk jelentkezőket, ám ők azt mondták, hideg van, nem jönnek.

– Az olimpiával egy időben rendezték meg az FCI kongresszusát. Milyen döntések születtek?

– A kongresszuson harmincnégy ország képviseltette magát delegációval a magyar Parlamentben. Több fontos téma is napirendre került. Eldőlt, hogy a következő olimpia helyszíne Brüsszel lesz 2017-ben. Sportvonalon is vannak fontos dolgok, például megerősítettük, hogy az elektronikus rögzítők szabályozását folytatni kell. Ezt a munkát öt-hat éve indítottuk, időközben több fontos alapdokumentum meg is született. Az egyik lényeges döntés, hogy ha bármelyik gyártó bármilyen fontos fejlesztést szeretne végrehajtani a rendszerén, azt előzetesen az FCI-vel jóvá kell hagyatnia. Szó volt a chipgyűrűkről is. Sajnos a régebbi gyártású chipek nem biztonságosak, felül lehet írni a kódokat, le lehet másolni azokat, ezért ezek használatát megtiltották.

Ugyancsak téma volt a jelenleg forgalomban lévő rendszerek kompatibilitása, hiszen például Magyarországon is öt féle elektronikus rendszert használnak a galambászok. Ha egy egyesületben történetesen mind az öt jelen van, akkor öt féle chipgyűrű, öt anyaóra kell például a használatukhoz. Ez nem normális állapot. Ezért az a cél, hogy szoftveres módosításokkal érjük el, hogy például egy tenyésztői készüléket bármelyik anyaórához csatlakoztatni lehessen annak érdekében, hogy a versenyeredményeket abból ki lehessen olvasni.

– Ennek végrehajtására mikori határidőt tűzött ki az FCI?

– Ennek sajnos már tavaly meg kellett volna valósulnia. Az FCI-ben ha valami nem teljesül, akkor azt a következő kongresszus ismét megtárgyalja. Most két évünk van a következő olimpiáig, addigra nagyon szeretném, ha ez megvalósulna. Ez magyar érdek is, hiszen mi is minden szezonban szembesülünk a sokszínűség hátrányával.

– Miről döntött még a kongresszus?

– Feltétlenül meg kell említeni a lábgyűrűkkel kapcsolatos állásfoglalást. A fő cél, hogy egységes FCI gyűrű rendszert kell bevezetni minden FCI tagországnak. Ennek első jeleként két éve minden országban azonos színben gyártják az adott év gyűrűit. Ezeket csak olyan szövetségek rendelhetik, amelyek tagjai az FCI-nek. Előírás, hogy a gyűrűn a nemzetközi szövetség logójának is rajta kell lenni – ezt a grafikát nemzetközileg levédték. Ezzel nem titkoltan az a legfőbb cél, hogy megakadályozza a különböző országokban működő szövetségek bomlását, kettéválását, mint arra sajnos van is példa a közelünkben. Az alapszabály szerint egy országból csak egy nemzeti szövetség lehet az FCI tagja.

Ugyancsak fontos ehhez kapcsolódóan a gyűrűgyártás kérdése. Jelenleg a világban három nagy gyártó van, ők kapják a rendeléseket. A forgalmazást a nemzeti szövetségek végzik, s itt már felmerül az ár kérdése, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a gyűrűk értékesítése szinte mindegyik nemzeti szövetség működésében a legfőbb alapbevételnek számít. Belgiumban például nyolcvan eurócent az ár, nálunk ez jóval kevesebb. Mivel árat emelni nem akarunk, azon dolgozunk, hogy a gyártókat vegyük rá: adják olcsóbban a gyűrűket.

– Amikor az olimpia szervezése elkezdődött, a szövetség a hazai sporttársak segítségét is kérte azzal, hogy mindenki vásárolja meg az olimpiai gyűrűket. Sikerült végül a tervezett költségkereteken belül tartani a rendezéssel kapcsolatos kiadásokat?

– Ez nem lehet kérdés: bele kell férnünk. Más megoldás nincs, mert nincsenek tartalékaink. Köszönet jár a szövetség minden tagjának, aki az ezer forintos olimpiai gyűrű megvásárlásával szponzorálta az olimpiát. Ezúton is köszönjük a magyar postagalambászoknak a hozzájárulását. De kellett még a napi olimpiai bevétel is, ami a három nap alatt mintegy tizenöt millió forint körül van, ám még ennél is fontosabb, hogy szükség volt a háttérben azokra a szponzorokra – köztük kínaiakra -, akiket sikerült megnyernem az ügynek és nagyon nagy összegekkel támogatták az olimpiai rendezvényt.

– De a kínaiak még galambot sem tudtak hozni. Miért érte meg nekik mégis támogatni a rendezvényt?

– Ez elsősorban a személyes kapcsolatokon múlt. Én kértem, ők megtették. A megállapodás több éves tárgyalássorozat és kapcsolat eredménye. Az elmúlt időszakban igyekeztünk ismertségünket, elismertségünket erősíteni Kínában, s ez most kamatozik. De az is fontos ebben a történetben, hogy az FCI alelnökeként és a magyar szövetség elnökeként többször jártam a távoli országban, sok emberrel találkoztam és tárgyaltam. Sikerült olyan személyes kapcsolatokat kialakítanom, amelyeknek most nagy hasznát vettük. Elmondhatom, hogy a kínaiak nélkül nem lehetett volna az olimpiát rendezni. Ezúton köszönöm nekik is.

– A postagalamb magazin tudósítójaként az olimpián találkoztam jó néhány nagy nevű galambásszal és mindenkinek ugyanazt a kérdést tettem fel: mi a postagalambsport jövője? Mi erre a te válaszod?

– Véleményem szerint a szövetségben, szervezett keretek között, a versenyszabályok betartásával kell postagalambászni, postagalamb versenyeket rendezni. Egy kicsit lazábbá, kötetlenebbé kellene tenni a versenyzést. Többet kellene foglalkozni a szakmával, jobban fel kellene készíteni a galambokat. Nem kell sok galamb, kevesebb, de felkészített versenyzőre van szükség. A tagszövetségi díjkiosztókon lehetne szakmai előadásokat tartani. De ami a legfontosabb: át kellene alakítani a versenyzési rendszerünket. Egyre kevesebb kényszer, egyre több öröm – erre van szükség.

Lehetővé kellene tenni, hogy a tenyésztők specializálódhassanak, s például ha valaki akar, akkor egy szezonban csak nyolc-tíz sprintversenyre küldhessen. Nem a csapatbajnokságot kellene favorizálni, hanem az adott versenyt, az adott eredményt értékelni. Szükség lenne az összefogásra is, tehát ha egy feleresztési helyről több közösség is versenyez, egybe kellene számolni a listákat. Van tehát még bőven tennivaló, de ehhez összefogásra, együttműködésre és nyitottságra van szükség – mondta befejezésül Bárdos István, a szövetség elnöke. (Furucz Zoltán)

Küldöttgyűlés: a feljelentgetéseket meg kell előzni
Szolgálati közlemény: nagytakarítást tartunk

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..