Postagalambász utánpótlásnevelés: kiket és hogyan?

kislány galambbal a kezében-250Amióta az eszemet tudom, azóta téma, hogy egyre kevesebb a világban a postagalambászok száma. A drasztikus csökkenés a volt kelet-európai országokban együtt járt a rendszerváltással, amely a legtöbb helyen elszegényedést hozott, miközben a mai fiatalok is egyre inkább a számítógépes világ felé fordulnak. Idehaza most is valamivel ötezer felett van a szövetség taglétszáma, s ha hosszabb távra visszatekintünk, ez nem csökkent, hanem még kis mértékben nőtt is.

De aki rendszeresen részt vesz a különböző rendezvényeken, az látja: egyre korosabb sporttársak töltik meg a termeket, egyre kevesebb a tízen-, huszonéves fiatal közöttünk.

SZABADON OLVASHATÓ IKON-150Mit lehetne tenni? Nos ezt kérdeztük mi is A postagalamb olvasóitól és az elmúlt napokban válaszul több levelet is kaptunk. Ezek érdekes tippeket tartalmaznak, csak az a baj, hogy akiknek kellene, azok nem nagyon foglalkoznak vele. Így aztán sokszor az az ember érzése, hogy mindez csak pusztába kiáltott szó marad, amely elszáll, miközben mindenki tudja, érzi, hogy cselekedni kellene.

Az R01 Szolnoki Postagalamb Egyesülettől jött az alábbi írás:

“Az új tagokkal ketten, Blahó Ferenccel közösen foglalkoztunk és igen sok tapasztalatot gyűjtöttünk! Ezek a következők:

– aki akar, az fog galambászni, de leginkább csak a szeme kívánja,
– rengeteg a tévhit, beidegződés és az idősebb rokonok nemtetszése,
– nincsenek tisztában a költségekkel , sokszor a 10 ft is sok nekik,
– az átok környezetük (szomszéd, lakótelep, stb.) is szempont,
– a liberális szemlélet: a mindennapi fogyasztói társadalmi életnek nem velejárója a galambtartás – ergo nem sikk!
– minden média, fórum, weblap a milliomos emberek drága és költséges hobbijának tünteti fel, pl.: x termékből 100 ml 7000 Ft, 20ml/liter víz, 5 napon át – és az ember számol…

De végül is a kérdés: hogy lehetne népszerűsíteni a galambsportot?

– Olyan internetes oldal kellene, amely rendszeresen és naprakészen, akár interaktívan is laikusoknak, kezdőknek szól! Mi a Facebook-on hoztunk létre erre a célra és kezd elindulni…
– Rendszeres, érthető, naprakész, digitális formátumú ismeretanyag-gyűjtemény! (filmek, 1-5 percesek, fotók írásmelléklettel, ezeket DVD-n lehetne terjeszteni, meg a neten!
– Interaktív rendszeres megjelenés a települések és mások rendezvényein, ahol MOBIL MINIDÚCCAL, GALAMBSIMOGATÓ KETRECCEL, BOHÓCCAL, JÁTÉKKAL ÉS ISMERETTERJESZTÉSSEL mutatkozhatnánk be! Az ezeken velünk és a galambokkal összebarátkozó érdeklődőkkel a kapcsolattartás interneten!
– Virtuális múzeum létrehozása!
– A különböző állatkertekben galambdúc létrehozása! Tegyük fel, hogy X városban 3-4 embernek nehézségei vannak a galambtartással a helyi viszonyok miatt!! Akkor itt a lehetőség: a MINI ÁLLATKERTBEN LÉTREHOZOTT GALAMBFALU!

Lényegében tehát:

– Gyökeres szellemiségváltozásra van szükség!! A tagság 99 %-át semmilyen formában NEM ÉRDEKLI, csak az, hogy xy-t megelőzze és azt minden nap az arcába nyomja és/vagy pénzt csináljon belőle!
– Pénz kell, idő, szervezés és sok TÜRELEM!!!

Röviden ennyi az én véleményem! – írja levelében Szabó Zoltán az R01 szolnoki egyesületből. Nem sokkal később egy újabb levélben még felveti: a teszttelepek egyikén galambásztábort – gyerektábort létesítsünk, vagy a falusi vendéglátás bevonásával sporiknál tanfolyamot és tábort szervezzünk, esetleg szponzorok bevonásával. Vajon mennyi pénzt, időt fog erre szánni a szövetség vagy bárki?”

Méder Kálmán is megfogalmazta véleményét:

Külön kellene választani az amatőr és profi versenytársakat .Lenne amatőr 1-2. és profi 1-2. osztály. A galambok természetesen együtt repülnének. Így lenne amatőr és profi bajnok. Több sportársnak lenne sikerélménye. Mint a fociban, itt is lenne feljutás és kiesés. A kezdőnek így lehetne az amatőr 2-ben is helyezése és 1 év után nem hagyná abba. Jelen pillanatban kezd a versenyzés a gazdagok sportjává válni.

A szerényebb anyagiakkal rendelkezők döntő része csak listát csinál és kevés kivétellel a mezőny nem első részében foglal helyet. Persze maradna a jelenlegi értékelés is, de talán érdekesebb lenne a versenyzés. A másik javaslat: a lista bővítése a jelenlegi 20 százalékról – így az éppen lemaradók is helyezéshez juthatnának – írja Méder Kálmán.

Wellmann Ferenc érdekes dolgokat feszeget:

Az én tapasztalatom, hogy a kezdő galambászokat nem hogy segítenék a már gyakorlott galambászok, hanem egyenesen kihasználják őket. Tisztelet a kivételnek, de abból nagyon kevés van. Többször hallottam már, hogy igen drágán adnak el a kezdőnek galambot, sokszor olyat is, amire nekik semmi szükségük. Belátom, mindenkinek sok pénzébe kerül ez a hobbi, de nagyon elveheti a kedvét egy kezdőnek, ha egy egy drága “tenyészgalambról” kiderül, hogy nemcsak silány tenyészérték, hanem egyenesen betegségforrás is (mert ilyen is van).

Aztán a sporik közt lévő viták is elveszik a kedvét egy kezdőnek, nem mindenki szeret vitázni és van, aki hallgatni sem szereti .

Az idény közepén meghozott áremelések sokszor rossz döntések. Az embernek az az érzése, hogy valaki rajta akar meggazdagodni.

Ha pedig esetleg egy kezdő elér valami jó eredményt, nem kell az orra alá dörgölni, hogy “biztosan véletlen” vagy “a kezdő szerencséje”, mert lehet, hogy valaki kezdő, de nem biztos, hogy hülye is és az is lehet, hogy hamarabb megtanulja a galambászat csínját-bínját, mint aki már 20 éve nem tudott semmit elérni.

Az is előfordult, hogy direkt félrevezették a kezdő galambász ismerősömet, hogy nehogy véletlenül eredménye legyen, mert akkor hova lesz az ő büszkeségük (“ellenségnek nem adunk éles fegyvert”)?

Az én javaslatom a következő lenne (azért nem szeretném külön venni a kezdőt és a fiatal galambászt, mert sok ember nem gyerekkorában kezd galambászni és sok fiatalnak nincs elég pénze a galambászathoz). Ki kell alakítani ifjúsági “kezdő” versenyeket is, amit nem aszerint kategorizálnának, hogy ki hány éves, hanem ki mennyi ideje galambászik, legalábbis hivatalosan. Lehetne kezdő galambász csapatokat is alkotni egy-egy mentorral (ahogy ez már majdnem ki is alakult). Egy-egy ismertebb versenyző 2-3 fiatalt (kezdőt) patronálhatna egy-egy egyesületben. A kezdők eredményét pedig lehetne külön is dijazni, igy elkerülendő, hogy mindenki más tanácsot adjon és összezavarják a kezdőt és az idősebb galambászok is örülnek a tanítványuk sikerének. Oktatni, segíteni, támogatni.

A kezdő galambászokat ösztökélni kell a rövidtávú versenyekre és nem sulykolni, hogy az “semmi, mert nem hoz annyi pontot”. Sok kezdőnek az is nagy öröm, ha egyáltalán hazaér a galambja és nem mindnek van egyből 100 versenygalambja. Egy kiforrt állományt nagyon hosszú idő alatt lehet csak elérni és ha valaki elhagyja a galambjait már az első közepes úton, annak nem sok kedve lesz jövőre is versenyezni, főleg ha ki is nevetik a társak. Nagyon remélem, hogy nem sok új dogot tudtam mondani és már a vezetőség is elgondolkodott ezeken a dolgokon – írja Wellmann Ferenc.

Petrik Ádám maga is fiatal és kezdő galambász:

Én 16 éves vagyok és én is beleszerettem a galambokba, ám a galambászatot nem lehet megszoktatni a fiatalabb gyerekekkel, ők maguk szeretik meg és azt csak is úgy, ha többet látnak postagalambokat, kicsiket és egyben nagyokat is, ha több a kiállítás és a kiállítások több helyen kerülnek megrendezésre. A sportűzők a kiállításra fiaikat vagy lányaikat elviszik, megmutatják, hogy milyenek ők, meg hát lehetnének olyan csoportokat összeállítani, hogy például 3 nagyszülő vagy sportgalambász, akik a jelentkező gyerekeket körbe vezetnék ott a kiállításokon, meg ilyesmik. És többet látnának a gyermekek, ám simogatni vagy megfogni is szeretik a kis- és a nagy galambokat egyaránt. Nekem ilyen ötletem van, ez csak egy a sok közül – írja Petrik Ádám.

Dr. Papp László az S16 egyesületből küldte az alábbi levelet:

Az állatszeretet szinte minden gyermekben ott van. Engedjük közel a kicsiket galambjainkhoz, hadd simogassák meg azokat. Jó ötlet volt az is, hogy a lapunkat juttassuk el a középiskolákba. Kis lehetőségek, de több, mint a semmi. Életben kell tartani a jövőt mindenáron, ne pusztuljon ki sportunk az öregekkel. Tudom, lehet biztató kimutatásokat készíteni, de elszomorító, ha azt nézzük meg, hány fiatal marad meg a versenyzők soraiban felnőtt korában is.

Tudjuk, nehéz időket élünk, az adósságot a lakosságnak kell megfizetni, kisebb csoda lesz, ha kivergődünk belőle. A fiatal, kezdő galambász vállairól le kell emelni szinte minden anyagi terhet, hadd erősödjön meg. Talán mire felnőtt lesz, már el tudja viselni az amúgy nem kis terheket. Az igazán nagy eredményeket elérő versenyzők felajánlhatnának évente a legjobb pár galambjuktól, a késői kelésből fiatal kezdőnek ingyen alapot.

Nem kell félni a vetélytárs teremtéstől, a hazai színvonalat lehetne emelni. Nem kis dicsőség, amikor eredményes versenyző lesz az így támogatott fiatal, talán egy szép kupa lehetne a jutalom. Ismerek jóné-hány önzetlenül segítőt. Nekik köszönjük! – fogalmazza meg véleményét dr. Papp László.

Bene János ekképpen fogalmazta meg tapasztalatait:

Bizony, csatlakozom azokhoz, akik azt mondják, bármely korosztályt meg lehet célozni a postagalambsporttal. Javaslatom: minden kerület írjon ki három versenyt kopasz lábú galambok részére 50, 100 és 150 km távról. Ezeknek a versenyeknek legyen tétje, pl. egy kerékpár. A versenyekhez szükséges galambokat adjuk össze mi, tenyésztők azoknak, akik igénylik (természetesen hirdessük meg több sajtóban). A galambok tartásáról az igénylők gondoskodnak és azokat gyűjtésre hozzák, ahol gumigyűrűt kapnak, az eredményt kerékpárút beszámítással lehetne számolni, így egy ügyeletes és egy versenyóra elegendő a verseny lebonyolításához.

Szerintem sok galambkedvelő fiatalabb és korosabb ember is kipróbálná így szinte ingyen, milyen is egy galambverseny. Természetesen ehhez a sporttársak áldozatkészsége is szükséges, de szerintem megérné, mert ezzel nem csak versenyzőket, hanem szimpatizánsokat is nyernénk, ami egy kerületi alapítványnak mindig jól jöhet. Az elképzelést itt csak nagy vonalakban írtam le, hogy mindenki saját szája íze szerint változtathasson rajta – jegyzi meg a levélíró, Bene János.

Úgy gondoljuk, a téma érdekes és fontos. Várjuk a további véleményeket, hogy a végén a legérdekesebb ötletekből készítsünk egy komplett javaslatot a szövetség számára. (Furucz Zoltán – megjelent A postagalamb 2011/2. számában)

Vasárnapi katasztrófa: a G7-en dolgoztak a tévéstábok
Győztesek ott és itt: a hírük nem egyformán száll

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*