VITA A JÖVŐRŐL: “Vártunk a dúcbajnokságra, hiába!”

konfliktusÚjabb levelek érkeztek hozzánk, ezeket folyamatosan közzétesszük. A szerzők jól láthatóan tényleg jobbító szándékkal ragadnak tollat. Bár hallottam olyan véleményt, hogy mi a fenének írogatnak, inkább dolgozzanak a közösségért, a dolog azért nem ennyire egyszerű. Ötezer ember csak akkor tud egy irányba menni, ha vannak vezetők, akik világosan kijelölik a célt és elmondják, mit, miért kell megtennünk.

Nos, ezt az utat hiányolják a legtöbben. Mert sajnos tényleg tény: csak úgy elvagyunk, ki így, ki úgy versenyez. De aki egy kicsit is szereti a galambjait, mindig igyekszik keresni az újat és kipróbálni. S még egy fontos dolog: ötezer galambász nem sok, ezért csak akkor leszünk erősek, ha együtt maradunk.

A korábban megjelent hozzászólásokhoz több komment is érkezett, érdemes átböngészni azokat is.

“Tisztelt Bárdos István, Tisztelt Elnökség!

Sok sporttársnak sikerült az elmúlt napokban tollat ragadnia, így a véleményem és javaslataim én is leírom.

Sajnálatos, hogy a mai jövőképünk nekünk, 40 év alatti galambászoknak szinte a nullával egyenlő. Értem ez alatt azt, hogy nincs fiatal, nincs utánpótlás, az idős postagalambászok egészségi és egyéb – akár anyagi – okok miatt befejezik ezt a remek sportot, kikapcsolódást, ami – mondhatom – az életük része (volt). Kivel fogunk galambászni?

Nem fog tetszeni amit írok, de ez nagyban az Ön, illetve az önök felelőssége. Mindig próbálunk megfelelni a kritériumoknak, kiírásoknak, fizetünk, várunk, de többedmagunkkal – ez a szám folyton nő – úgy érezzünk, elég. Elég a totyogásból és az egyet előre, kettőt hátrából.

A fiatal sporttársak reménykednek, bíznak a szabályainkban, nekik a galambász lelkük teli van hittel, de aki nem elég kitartó vagy nem fogjuk a kezét, az hamar abbahagyja. Miért? Az ígérgetés és a folyamatos csalódás mindent megmérgez.

Jó régen a galambászat az egyszerű emberek hobbija, sportja volt, ma is, úgy gondolom, hogy ez így van. A pénz és a pénz hajhászása minden amatőr sportot tönkretesz: a 24. órában vagyunk uraim!

Mivel én jobban szeretem a galambjaim, mint a pénzt, fogadjanak el pár építő jelegű javaslatot. Tudom, hogy nem lehet mindent egyszerre megváltoztatni, de legalább törekedni kell arra, hogy a tisztségükbe önöket megválasztott tagok érdekeit nézik.

Kezdjük a sokak által kritizált csapatversennyel. Akinek kevés galambja van, azért szidja, akinek sok, az meg azért. Mi vele a baj? Elavult? Lehet. A korlátot kell átlépni, és ötletelni. Sajnos a mai galambászsűrűség nem engedi meg azt, hogy 1-2 galambot küldjünk útról útra, mert azt sokunk nem tudná megfizetni, illetve mindig azt hallom, hogy nagy létszámú versenyeket kell rendezni.

Megoldás, tehát sok galambot küldjünk és több fajta értékelésben, illetve bajnoksági formában lehessen versenyezni országos szinten is. Például: fiatal, öreg, 1 éves, 2 éves, 3 éves, 4 éves, tojó, hím, 3-as csapat, 5-ös csapat, 10-es csapat stb, osztályokat létrehozni az alapnevezéseken feltüntetett galamb darabszámok alapján…. Számtalan variáció lehetséges.

Vártunk a dúcbajnokságra, hiába. Jó ötlet, de itt meg is rekedt.

Az eredményszámolás 2015-ben még mindig 25 évvel le van maradva. A mai informatikai világban a verseny után 1 héttel látni kell a kiállítási kategóriák országos helyezettjeit, ami a szezon előrehaladtával folyamatosan változik. Az országos versenyek eredményeit, induló létszámokat stb. Nem november végén, december elején kiadni valamit, ami pár nap leforgása alatt 3-4-szer is változik.

Íme egy példa egy hivatalos országos eredményre, nemzeti bajnokság, ami alapján volt olyan sporttárs aki pénzdíjat nyert, pedig még a kiírási feltételnek sem felelt meg, nem hogy az eredményei igazolták volna. Gratuláltam a galambomnak, hogy egy versenyen két díjat is sikerült nyernie! Nevetséges uraim. Az a versenybizottság, amely ilyen listát kiad és megjelentett a szövetség oldalán, az valóban nincs a helyzet magaslatán…

Japport Zoltán leveléhezMindennapi életünk könnyítése. Egy ekkora közösségnek ereje van. Számtalan lehetőség, amit egy jól működő szervezetnek ki kell használni. Cirka 5000 tagnak bármely mobilszolgáltató kedvezményes tarifát tudna ajánlani, plusz a tagok családtagjainak is, így ingyen tudnának a sporttársak egymással, családtagjaikkal beszélni, csökkentve ezzel is a költségeket. Összefogni az MGKSZ-vel (díszgalambászok) és pályázni egy olyan székházra, csarnokra, ahol a legtöbb országos rendezvényt, kiállítást és bármit meg lehetne tartani. Összejöveteleket, vásárokat tartani, ahol a galambászatról szól minden.

Egységes pontszámítást, átlátható költségvetést és olyan fizetett munkatársakat, akik a közösségért tesznek, mert ugye a közösség dobja össze a fizetésüket.

Résztvevője voltam a 60. országos kiállításnak. Zsúfoltság, káosz a galambok elhelyezésében, volt aki nem találta meg a galambját. A katalógus elfogyott, az idősebb tagoknak és hozzátartozóknak nem volt lehetősége leülni stb. A díjkiosztó nem volt méltó a 60. jubileumhoz, kis helyiség, törpe díjak, és 1000 forintos sör (0,33  l)várta a vendégeket . Több külföldi sporttárssal beszéltem, akik csóválták a fejüket és közölték, hogy náluk egy egyesületi díjátadó színvonalasabb.

Van min javítani uraim, el kell kezdeni, mert fogy a türelmünk… Ha nem megy, fel kell állni, meg fogjuk köszönni azt is.

                                                                                                            Japport Zoltán
                                                                                                           az MPSSZ tagja” ♦

Földing Norbert: téli tenyésztés amolyan próbaképpen
VITA A JÖVŐRŐL: nincs időnk késlekedésre!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*