VITA A JÖVŐRŐL: a Derby Klub mindennek az oka?

konfliktusFolytatódik a vita a jövőről, ezúttal egy olyan levelet közlünk, amelynek írója az eddigitől eltérő hangot üt meg. Ennek ellenére sajnos nem a valódi vita felé mozdul el az eddigi mederből a dolog, hiszen az olykor éles megfogalmazások várhatóan újabb indulatokat gerjesztenek.

Mivel nem az ellenségeskedést szeretnénk táplálni, a korábbi gyakorlatnak megfelelően csak annyit szerkesztettünk az alábbi hozzászóláson, amennyit az egymás iránti tisztelet megkövetel.

S mivel a szerkesztőt is megszólítja a levél írója, a végén néhány sorban reflektálunk rá.

“Január vége felé járunk, közeledik a tavaszi küldöttközgyűlés, ennek a legbiztosabb jele, hogy megérkeztek a Derby Klub szokásos offenzívái, de ezt már megszoktuk. Mielőtt rám sütnek valami bélyeget a derbysek, előre bocsátom, semmilyen kapcsolatban nem állok Bárdos Istvánnal, életemben összesen talán 10 percet beszéltem vele. A szövetség többi vezetőjével sincs semmilyen gazdasági vagy galambász kapcsolatom, soha egyikük dúcában nem jártam, galambom sincs tőlük.

A Nagypál féle nyílt levélben és a többi hozzászólásban vannak igazságok, túlzások, csúsztatások, halva született ötletek, nagyon sok közhely és süketelés. Drága a szövetség, meg bürokratikus, igen ebben van igazság, biztos lehetne olcsóbban és jobban működtetni. Úgy tudom, hogy a gyűrűket minden szövetség Ázsiában gyártatja egész olcsón és sokkal drágábban adja a tagoknak, ugyanis a tagdíjakból nem lehet fenntartani a szövetségeket, így a gyűrűbevételből élnek, de biztos a gyűrű is lehetne azért olcsóbb.

Az, hogy a versenyengedélyért semmit nem kapnak a galambászok, az nem igaz. Voltam én zóna díjkiosztón, meg a nemzeti bajnokság díjkiosztóján, ahol hosszú asztalokon sorakoztak a komoly kupák és nem fizettünk oda díjalapot, azokat a díjakat a befizetett versenyengedélyekből finanszírozták. Tehát a bírálat maximum úgy lehet helyes, hogy a versenyengedélyből túl keveset kapnak vissza a galambászok, (különösen az, aki nem nyer éppen semmit).

Szerintem is lehet, sőt kell is bírálni a szövetséget, ha megérdemli, ekkora költségvetésű szervezet kell-e a magyar galambászoknak és nem lehetne-e szerényebben?

De a nyílt levél és a hozzászólások zömének üzenetével nem értek egyet, hogy a jövő kilátástalan, vége mindennek. Mindent a szövetség, és az „elavult” tagszövetségek nyakába varrnak, a taglétszám csökkenését is, mintha ezek tehetnének arról, hogy a mai fiatalok interneteznek galambászat helyett.

Derby gyűrűt, meg olimpiás gyűrűt nem kötelező vásárolni, aki megveszi, az úgy döntött, hogy valamiért neki ez azon az áron megéri. Drága a 4000 Ft-os éves szövetségi tagdíj, de azt nem említik, hogy szaklap is jár érte, a nyugdíjas, rokkant és fiatal csak 2000 Ft-ot fizet, a 70 év felett meg nem kell fizetni tagdíjat. Micsoda borzasztó drágaság van tagdíjnál, ez itt a vég.

A versenyengedélyért, egy 30 db özvegyet nevező tag 2016-ban 3500 Ft-ot fog fizetni, és akkor a fiataloknál nem kell fizetnie semmit, hát vége a világnak, ebbe mindannyian bele fogunk pusztulni. Ha a közepes állományt fenntartó tenyésztő, egy évben 50 db lábgyűrűt is rendel a szövetségtől, akkor az még 3850 Ft, így a lábgyűrű, a versenyengedély és a tagdíj (ha nem nyugdíjas) összesen 11.350 Ft.

Arról elfelejtett írni a Nagypál, hogy az ő boltjában milyen drágaság van, 13.000 Ft-ér lehet venni nála egy félliteres Gervit vitamint és egy üveg Taubengold vedlés segítő folyadékot. Két üveg kegyszerért 13.000 Ft az nem drága, egy közepes állományú tenyésztő éves lábgyűrű, versenyengedély és tagdíj befizetése, ami 11.350 Ft, az drága.

Még egyszer mondom, szerintem is kicsit drága minden, ha nem is nagyságrendeket, de talán lehetne mindenen 10 %-ot faragni és akkor az említett példában a galambásznak 10.000 Ft körül lenne éves lábgyűrű, versenyengedély és tagdíj befizetése. Akik úgy gondolják, hogy tagdíj sem kell, a szaklap is legyen ingyen, gyűrűt 10 Ft-ér kapjunk, meg a kupákat is csak úgy adják, ha nyerünk, és nem fizettünk versenyengedélyt, se díjalapot, azokkal nem tudok, és nem is akarok vitatkozni.

A realitásnál maradva talán 10 %-kal lejjebb lehet tolni az árakat, akkor a példában az átlag galambásznak 1350 Ft-tal lesz kevesebb a szövetségi kiadása, felteszem a kérdést, ezért van most itt ez a nagy halál, ez a világvége hangulat?

Nem ezért, másról van itt szó, ez csak az álca, a Derby Klub a lényeg, ez pedig itt az offenzívájuk része. A klub, mely rendkívül agresszíven terjeszkedik, most leginkább keleti irányba, frontvonaluk már elérte a román határt, sőt át is lépte azt. A háborús hasonlat szerint a derbysek már a spájzban vannak.

De visszatérve a hozzászólásokra, azt is elfelejtették megemlíteni, hogy egy olyan nyilvántartó és számoló program került nemrég bevezetésre a szövetségnél, ami több országban bevált és várhatóan kiküszöböli a kifogásolt problémákat (http://www.galambom.hu/hu/). Nyilván minden új rendszer beindítása döcögősen megy, ha még jövőre is problémásan fog működni, akkor jogos a bírálat, de most elkélne egy kis türelem és esetleg még utoljára a hibák megbocsátása!

A hozzászólók közül vannak, akik a szövetségen kéri számon a galambászok tagszövetségei (kerületei) felé fizetendőket, tagdíjat és a magas versenyzési költséget, ami abszurd, mert a szövetségnek ahhoz semmi köze. Mintha levelet írnék a miniszterelnöknek, hogy milyen drága a számítógépemhez a monitor, tegyen valamit, de mi köze hozzá, nem az övé a monitorgyár. Vagy panaszkodunk, milyen drága a galambászat, lemorzsolódnak a tagok, a takarmányok is milyen drágák – miért, Bárdos István tulajdonában vannak a földek, meg a traktorok? Minden problémánkat zúdítsuk a szövetségre? Majd az vesz nekünk takarmányt?

Magyarországon sajnos még ma is csóróság van, Európa zöméhez mérve az életszínvonal katasztrofális, a nyugdíjak alacsonyak, a dolgozóknak gyengék a bérei, a gyerekeket fel kell nevelni, iskoláztatni, ott a svájci frankos hitel stb. Nagyon nehéz így egy költséges hobbit is űzni, az anyagiak miatt elkeseredőket, abszolút meg lehet érteni. Az elégedetlen, elkeseredett tömegeket a történelem során mindig könnyű volt feltüzelni, és felhasználni a különböző érdekcsoportoknak, hogy saját pecsenyéjüket az ő segítségükkel süthessék meg, most sincs ez másként.

Ezen az oldalon a csúcs a szerkesztő úr cikke, Ő a bírálókkal rendkívül lojális, mire várunk tapsra? A jelszava a megújulás, elfogyott a türelem, gerjeszti az olvasókat, gyerünk még több hozzászólás, nyomjátok, rugdossuk az elavult régi rendszert, ahol érjük, majd rátér a Derby Klubra, eddig is tudtam, hogy erről van szó, már vártam. Írásának zöme elég nagy ámokfutás, egy hétvégén akár 4 különböző szervezetben is reptethessen (remélem ez a magyar galambászok legnagyobb gondja).

Jut eszembe a Janssen család 100 éven keresztül egy klubban (ami hozzájuk legközelebb esik) reptetett és világhírűek lettek. De Furucz Zoltántól megtudjuk, hogy az a korszerű, ha a magyar galambász egy hétvégén akár 4 klubban is lehetőséget kap versenyzésre, a Bárdos István meg milyen elmaradott, hogy nem tudja követni a korszerű magyar galambászok igényeit. Szerkesztő úr szerint 7 fő helyett 3 fő is elég lehet gyűjtéseken és bontásokon, mert az elektronikus rendszerrel nincs csalás.

Egyrészt nem csak elektronikus rendszerek vannak, és nem is lehet kötelezővé tenni. Másrészt, ha a 3 főnek elektronikus rendszere van, akkor is, a sógor, a koma, meg a keresztfiam típusú társaságoknál (ha van hajlamuk rá) lehet, hogy több galamb menne a gyűjtésről haza, mint a kocsiba, milyen eredmények születnének így? A 7 fő 5 vagy 6 főre csökkentését én is el tudom képzelni, sokat segítene a kis egyesületeken a bajnokság vége felé, mikor már sokan leállnak, de 5 fős létszám alá menni szerintem semmiképp sem szabad!

Aztán írásában kibújik a szög a zsákból, a szerkesztő úr követeli, hogy a következő küldöttközgyűlésen azonnal rendezni kell a szövetség és a Derby Klub viszonyát… Majd azt írja: ”Én szabad magyar állampolgár vagyok és így szabadon döntök, hogyan galambászok, galambjaimat hol versenyeztetem.”

Kedves Furucz Zoltán! Emlékeztetni szeretnélek, hogy a küldöttközgyűlés már rendezte a szövetség és a Derby Klub viszonyát, mégpedig úgy, hogy nagy többséggel leszavazta a Derby Klub kéréseit, ez így történt, még ha Te nem is tudod, illetve nem is tudjátok elfogadni. Az, hogy a szavazás így alakult, annak megvoltak az okai, ha a kifogásolt dolgokat orvosolják a derbysek, ha a szövetség versenyszabályzatát maradéktalanul betartatják, akkor nyitva áll az ajtó előttük, ez volt Bárdos úr álláspontja az elmúlt években.

Sok tagszövetségi vezetőnek más problémája is volt a Derby Klubbal, hogy véleményük azóta hogyan változott, azt nem tudjuk, de nyilván meg lehetett volna próbálni a közeledést. Most azonban, amikor a Derby Klub nem közeledni, hanem távolodni akar (pl. saját gyűrű, meg az ilyen offenzívák, aminek a te internetes oldalad ad helyet), pont akkor kéred a viszony rendezését, úgy különben jól vagy?

Ugye nem gondolod, hogy a szövetség fogja a Derby Klub szokásaira igazítani szabályait? Te szabad magyar állampolgár vagy, és szabadon döntesz, de képzeld el, hogy az általad elavultnak tartott magyar galambász közösségekben is szabad magyar állampolgárok vannak, akiknek jogukban áll szabadon eldönteni a verseny rendszerüket és a gazdasági életüket. Ők szabadon dönthetik el, hogy tagjaik úgy reptethetnek-e, mint a hunok, hun itt, hun ott, vagy pedig elvárják a hűséget a közösségükben, csak a maraton, meg szövetségi szervezésű versenyek a kivételek.

Ha veszek egy vacak mobiltelefont előfizetéssel, akkor is aláírat velem 2 év hűséget a mobil társaság, velem szabad magyar állampolgárral, érdekes. Neked, mint a Derby Klub legnagyobb médiatámogatójának és a derbyseknek egy lényeges adu van a kezetekben az, hogy a Derby Klubban sokkal olcsóbb versenyezni. Jó ideje ezzel terrorizáljátok a tagszövetségeket.

Ez a cikksorozat is arról szól, hogy az ország különböző tagszövetségeiből írnak ide az elégedetlenkedők, hogy lemorzsolódnak a tagok a költségek miatt, közben pedig látják a „jó” példát, hogy a Derby Klubban lehet sokkal olcsóbban és jobban galambászni. Ostorozzák Bárdos Istvánt, aki kerékkötője a fejlődésnek, amiért akadályozza, hogy mindenütt az országban olcsó Derby Klubok jöjjenek létre, a galambászok egy része közben lemorzsolódik anyagi terhek miatt. A galambász közösségek gazdasági helyzetét és lehetőségeit fogom a következőkben elemezni.

Amikor a Derby Klub kezdett, csak találgatta mindenki, milyen rendszer ez gazdaságilag, mit akar a tulajdonos, a kép azóta sem teljesen tiszta, de már tisztul. Azt nem tudjuk, pontosan mit akart az elején a Gotthard László, de azt már látjuk, mi lett belőle. Most az rajzolódik ki, hogy mint sok gazdag és sikeres vállalkozó, veszíteni ő sem tud, mindenképp neki kell győzedelmeskedni és nem érdekes, hogy az mibe kerül.

A te oldaladon kérkedett egy videóban a Nagypál László, hogy a Gotthard László, a Csányi meg a Demján szintjén van anyagilag (ők a leggazdagabb magyarok listáján, élben vannak). Majd a Nagypál László, amikor felhívta 2014-ben a Bátor Antalt, elmondta neki, hogy eddig 60 milliót költöttek a klubra (nyilván azóta még többet). Ez a befektetés normális vállalkozásnál maximum 10 év alatt meg kellene, hogy térüljön, tehát évi 6 milliós haszonnak mindenképp lennie kéne, a költségeken felül (üzemanyag, útdíj, sofőr, eredményszámolás, táncosnők, egyebek).

Ha a 6 milliót elosztjuk a klubban évente bekosarazott galambok számával, az már rémisztő összeg galambonként, ha pedig egy jól becsülhető költséget is hozzáteszünk, akkor az jön ki, hogy a Derby Klubnak kellene magasan a legdrágább reptetőnek lennie Magyarországon (és akkor az autók amortizációjával még nem is számoltam). De nem a legdrágábbak, hanem talán a legolcsóbbak, hogy lehet ez? Úgy, hogy a Gotthard László egy dotált (támogatott) rendszert tart fenn, tolja bele a milliókat és a befektetett milliókat (legalábbis egyelőre) nem veszi ki, ez a gazdag mecénás ajándéka.

Tessék megnézni a tavalyi küldöttközgyűlés videóját ezen az internetes oldalon, Gotthard László ezt mondja: „A szerelvényeket én vásároltam, az én tulajdonomban vannak, térítésmentesen bocsátom a Klub rendelkezésére, nekik csak az üzemeltetés költségét kell kitermelni”. Van, aki szerint örüljünk, hogy van egy mecénás, aki ajándék tízmilliókat rak a galambsportba, fogadjuk el, és köszönjük meg nagyon. A Derby Klubban versenyzőket részben meg lehet érteni, van egy jó lehetőség és kihasználják azt. Viszont a postagalambok szállítása olyan gazdasági tevékenység, ami a postagalambsport piacán zajlik, ha valaki a gazdasági erőfölényével visszaél, akkor a környezetében működő társaságokat, romba döntheti.

Tegyük fel, holnap hazaköltözik Magyarországra, a világ egyik leggazdagabb embere, a magyar származású Soros György tőzsdecápa, mindig szeretett volna galambászni, most öregségére megpróbálja. Rábeszéljük, segítsen, csináltatunk vele egy Aranyszárnyak Klubbot és csináljuk jobban, mint mások. Magdeburgba 200 Ft/db áron sem biztos, hogy nyereséges a szállítás, Soros Gyuri erre azt mondja 5 Ft/db. Megteheti? Igen. A veszteség nem érdekli, neki az aprópénz, őt csak a beindított klub sikere érdekli.

Az ország többi tagszövetségében a tagok megkérdezik a vezetőiket, ha a Soros Gyuriék 5 Ft-ér tudnak szállítani egy galambot Magdeburgba, akkor nálunk miért 200 Ft? Miért vagytok ti ilyen bénák? Gazdasági szempontból, miért nem tudtok a piaci elvárásoknak megfelelni? Elárulom miért, mert ez nem piaci ár, a Derby Klub árai sem piaci árak, hanem dotált árak.

A példa nyilván túlzó, de érzékeltetni akartam, a tagszövetségek, melyek nonprofit önfenntartó galambász közösségek, sosem tudnak áraikban versenyezni a dotált klubokkal. Gotthard Lászlóval gazdasági téren se a szövetség, se a tagszövetségek nem fognak tudnak versenyezni. Ha csak az anyagiakon múlik, amit a Gotthard László el akar érni, azt el is fogja érni. Egy eszköz maradt a kezünkben, a saját akaratunk, eldönthetjük, hogy megvesznek minket kilóra, vagy nem hagyjuk ezt.

Vannak, akik már azt vizionálják (remélem csak rémeket látnak) hogy 10 éven belül az egész ország postagalambászta a Gotthard László keze alatt lesz, mert a galambászok csak a mának élnek és mindenki oda fog hozzá menni, lesz 20 db nagy galambszállító kamionja gyenge 500 millióért. Mi pedig miért állunk ennek ellent, miért nem hagyjuk, hogy jót tegyenek velünk? Miért?

Egy 2015-ös példa (jelzem nem én találtam ki, az mondta el nekem, akivel megtörtént): A Derby Klub megegyezett egy galambász közösséggel, árak, gyűjtőhely, és megígérték, hogy 20 órára fog érkezni a kocsi, ezek pedig elkötelezték magukat hozzájuk. Majd az első verseny előtt pár nappal közlik, hogy nem 20 órára, hanem mindig 17 órára jön majd a kocsi. Erre az ismerősöm ebből a társaságból reklamál a vezetőknél, de én 17 óráig dolgozom vidéken, és 18 órára érek haza minden nap. Mikorra a galambokat lerendezem, összeszedem, gyűjtésre odaérek és legyűrűzünk, az pont 20 óra. Ha Ti 17 órára külditek a kocsit, akkor én nem is tudok galambászni, erre az volt a derbys vezető válasza, hogy akkor így jártál.

Egy másik dolog, a nagy létszámú versenyek erőltetése 4-500 km alatti utakon, ahol távoli kerületek galambjait engedik össze, ez nagyon komoly szakmai hozzá nem értést tükröz.

Nagy 7,5 tonnás és 12 tonnás szerelvényekbe nagyon sok galamb belefér, következéskép sok idő, sok gyűjtőhely míg megtelik, aki a kánikulában az elején pakol délután, annak az jó lesz? A dolgozók, aki nem tudnak eljönni a munkahelyről, a derbys vezetők szerint így jártak, mennek, ahová tudnak, vagy abbahagyják, azok akik nem bírják anyagilag a központi gyűjtőhelyre utazást, szintén így jártak, nem embertelen világ ez? Maradnak a vállalkozók, meg a közelben lakó nyugdíjasok, de nekik sem lesz felhőtlen az öröm, ha délután pakolnak a Geraldy felépítménybe.

Geraldyba, amit a nyugati galambászok is utálnak, mert addig jó a nagyon korszerű szellőzése, míg megy, de ha napsütésben megáll, a kosarak plexi eleje miatt úgy viselkedik, mint egy fóliasátor. Nem beszélve arról, hogy a fémszerkezetű kosarak szélét, ahogy süti a nap, még viszi is befelé a meleget, ami a fa szerkezetű kosaraknál nincs. A Geraldy típus a szállítmányozóknak jó, mert könnyű, strapabíró, sterimobbal takarítható, illetve annak jó, aki nem délután, hanem este pakol bele.

Mi a 29-es tagszövetségben egy éjszakás szállítással még elérjük Prágát és még hajnalban a galambok pihenni is tudnak pár órát a start előtt. Mivel a 29-es igen nagy területen fekszik, 4 db kisebb-nagyobb szerelvényünk gyűjt 4 körben, majd egy helyen pakol össze. Azért csináljuk így, hogy az első gyűjtőhelyen se kezdjünk 20 óra előtt a kocsiba pakolni, mert a dolgozók különben nem tudnának versenyezni és mi nem áldozzuk be őket (a fiataloké, a dolgozóké a jövő).

A legkisebb egyesülethez is elmegyünk a galambokért és azokat a nyugdíjasokat sem áldozzuk be, akik nem tudnak központi gyűjtőhelyre utazni. Az ilyen gyűjtés sajnos sokba kerül, de nekünk minden galambász fontos, mi egy emberséges világot építettünk fel, és az embertelen világot elutasítjuk.

Azoknak a galambász közösségeknek, akik meg szeretnék őrizni önállóságukat, van egy jó hírem: a dotált rendszerek nem működhetnek az idők végezetéig. Ha a dotált rendszerek a végtelenségig működhetnének, akkor még mindig a Kádár-rendszer lenne Magyarországon, igaz sokáig tartott, de annak is vége lett egyszer. A Kádár-rendszer szép példa a dotált rendszerek működésére, amikor a nyugati hiteleket arra használták fel, hogy bizonyos termékek – liszt, cukor, tej stb. – árát mesterségesen a piaci ár alatt tartották, hogy a nép jólétét biztosítsák, és azok szeressék vezetőiket. Ez működött is sokáig, majd jött a fekete leves, hogy a rettenetes méretűre duzzadt államadósságot vissza kéne fizetni.

Egyet mindenki nagyon jól jegyezzen meg, sem a piramisjátékok, sem a dotált rendszerek nem működhetnek örökké. Engem le lehet hülyézni, és el is lehet küldeni a francba, de ettől még ez az igazság. Pont ez okozza majd a Derby Klub végét is egyszer. Azt, hogy mikor omlik össze, vagy jelentéktelenedik el 5 év vagy 30 év múlva, azt nem lehet előre megmondani, mert főleg a mecénáson múlik, meddig hajlandó tolni bele a pénzt. De nyilván mindezzel ő is tisztában van és szeretné, hogy a klub támogatás nélkül megálljon a saját lábán, csak beindítani kellett, aztán már működik.

Akkor nincs tovább dotálás, és el kell kezdeni hasznot termelni, el kell kezdeni félretenni a következő autóra, mert a jelenlegit egyszer ki kell cserélni, mielőtt még széthullik. Ebben az esetben a dotáció miatt kialakult kezdeti előnyét a klub egy idő után elveszti, ugyanolyan árakkal tud működni, mint egy tagszövetség, mert hogy csodák nincsenek, a gázolaj nekik is annyiba kerül, és a sofőr sem ül autóra olcsóbban. Maximum a központi gyűjtőhely miatt lesznek olcsóbbak, ezt meg kifizetik a tagok a saját autójuk tankolásakor, a klub elveszti jelenlegi vonzerejét és egy tagszövetség szintjén, kis létszámmal működik.

Vagy megy tovább a dotáció, hogy csábító legyen a klub, autójavításokat, cseréket fizeti a mecénás, de ennek mindenképp vége lesz egyszer. Például csinálhat a klub megint egy katasztrófautat, néhányan elküldik a vezetőt melegebb éghajlatra. Gotthard László felteszi magának a kérdést: szükségem van nekem erre? Megszünteti a dotációt és a rendszer lassan, de biztosan összeomlik.

Kérdezem a sporttársakat, az utóbbi forgatókönyv nem történhet meg? Ez kizárt? Fel szabad építeni galambász közösségek teljes működését egy „jótevő” személyére, esetleg szeszélyére? Nyilván sokan mondják most, ez hülyeség, ez nem történhet meg, miért nem? Tudomásul kell venni, a saját tulajdonával azt csinál, amit akar. Van még több forgatókönyv is, pl. hogy Gotthard úr rájön arra, hogy fejőstehénnek használják, ő folyamatosan tolja be a rendszerbe a pénzt, egyik felbujtója meg szedi ki, a központi gyűjtőhelyeken „akciós” kegyszerek, takarmányok elképesztő forgalmával, kérdés, mikor unja meg ezt az egyoldalú felállást.

A Gotthard úrnak azt kívánom, hogy jó egészségben galambásszon még 100 éves korában is, de az örök életet még nem találták fel. Egyszer eljön az idő, mikor vagyona felett már nem ő rendelkezik, hanem örökösei, akiknek nem biztos, hogy fontos lesz x összeget beletolni évente a klubba, vagy csak 6-8 évente kicserélni a teherautókat, Ők nem biztos, hogy továbbra is szeretnének vizet hordani a kútba, elzárják a pénzcsapot és a klub kártyavárként omlik össze.

Nagy bajban lesznek majd ekkor a klub tagjai, akik felégették maguk mögött a hidakat, akkor fognak rájönni, jó lett volna óvatosnak lenni és előre gondolkodni. Nem hátrány az életben, ha valakinek előre van egy kis esze, és nem csak mindig utólag okos. Egy ismerősömnek pár éve mondtam, ne rakd a pénzed a Quaestorba, gyanúsak ezek a piachoz képest magas kamatok, nem fogadta meg a tanácsom, és kedvesen megmosolygott. Azért 2015 tavasszal lefagyott az arcáról a mosoly.

Vidéken is hallom sokaktól a Derby Kluboké a jövő, ilyenkor visszakérdezek, biztos, hogy találtok olyan megszállott szponzort, akinek a zsebéből folyamatosan lehet szivattyúzni a milliókat, mert ez másképp nem működik. Ha nem megy, akkor írjatok nyílt levelet Bárdos Istvánnak: követeljük, hogy a szövetség milliárdos mecénást biztosítson kerületünk részére, de azonnal! Minden tagszövetségben, ahol a reális jobbító szándékokon túllépve, azzal érvelnek a lázadozók, hogy minden rossz és a Derby Klub feltételeivel kell működni, ott csak egy megoldás van, le kell másolni a Derby Klub dotációs rendszerét.

A Geraldy galambszállító autókat már 20-30 millió forintér lehet kapni, és nincs megtiltva azoknak, akik megengedhetik maguknak, hogy ilyen ajándékokkal segítsék közösségüket. Ilyen dotált közösségnél nem kell évente félretenni az autó amortizációja miatt, és elképesztően olcsó reptetési díjakkal lehet versenyezni. Csak egy javaslatom van a jómódú szponzor felé, ha már megveszi, tegye ezt önzetlenül, ne a saját nevére, hanem a tagszövetségére és legyen róla papír is. A galambászok soha ne érezhessék azt, hogy zsarolhatók és kihúzhatják a talajt a lábuk alól, úgy gondolom, ez így korrekt.

Sok önzetlen szponzorra azért ne számítsunk. A véleményem az, hogy hosszú távon az önfenntartó galambász egyesületek, tagszövetségek (kerületek) maradnak fenn, melyek a tagok befizetéseire támaszkodnak, becsületes, tenni akaró, és tenni tudó vezetőik vannak (ebben hiszek). Meg abban, hogy van egy fegyelmezett tagságuk, akik nem futkároznak, mint a mérgezett egér klubról klubra hétvégenként. Van annyi eszük, hogy tudják, a tagszövetségembe fizetek be, oda tolom a pénzt, akkor az fennmarad. Ha 4 klubba tolom a pénzem a többi sporttársammal együtt, akkor a tagszövetségem szerencsétlen vezetői, hogy kalkulálnak bevételt, hogy terveznek, ha így versenyzem, nekem sem jó, mert garantáltan nem lesz eredményem és a tagszövetséget is kinyírjuk.

Ezek a tagszövetségek a reptetési díjakon maradt haszonból, tagdíjakból élnek, tartalékolnak, javíttatják, és időnként cserélik autóikat. Nem kell senkinek hálálkodniuk, nem függenek egy „jótevőtől”. Minden galambásznak meg kell érteni, a tagszövetségekben abból lehet gazdálkodni, amit a közösség tagjai befizetnek, ne legyenek irreális elvárásaik a vezetőséggel szemben.

Tudom a tagszövetségek verseny költségei a leghúzósabbak, ezek fájnak leginkább. De jól alakították ki a tagszövetséget? Elég egyesület, elég tag van? Lehet egyáltalán gazdaságos a rendszerük? Van egyáltalán békesség? Ha nincs, nem kéne megpróbálni békességet teremteni? Vannak sajnos nagyon kis galambász sűrűségű területek az országban, ahol a legjobb, legbecsületesebb, legösszetartóbb társaság sem tud csodát csinálni, de tudomásul kell venni, hogy itt ezt lehet kihozni, és csinálni kell tovább! Jobb, a megszokott feltételekkel vinni tovább, mint várni a gazdag jótevő bácsira, mert így legalább maguk urai maradhatnak és elkerülik végül a nagy pofára esést.

A hozzászólók sérelmezik, hogy Bárdos István nem reagál leveleikre. Ne is reagáljon! Neki az a dolga, hogy a versenyszabályzatot betartó, a szövetség feltételeit elfogadó, a szövetséggel megállapodást kötött, önfenntartó galambász közösségeket képviselje, nem milliárdosok aktuális ámokfutását, dotált Kádár rendszerű klubokat. Nem azokat, akik azt csinálok, amit akarok elven működnek, ahol egy nagyon szép beszédben a hatás kedvérét nagyon sokszor elmondják, együtt akarnak működni a szövetséggel, ha a szövetség elfogadja minden feltételüket.

Szaddám Huszein is mindig ezt mondta, együtt működik ő minden nemzetközi szervezettel, ha azok azt csinálják, amit ő mond. Köszönjük az ilyen együttműködést, de nem kérünk belőle! Nyilván azokkal a levélírókkal jó lenne, ha elnök úr vitatkozna, akik tagszövetségből írtak és esetleg nem elkötelezettjei a Derby Klubnak. De a Derby Klub által indított platformon, egy elmérgesedett helyzetben, lehetetlen lenne normális vitát folytatni, így megértem, hogy itt nem bocsátkozik vitába.

De nem úgy ismerem őt, hogy megfutamodna a viták elől, a tagszövetségekből azok, akik most levelet írtak, együtt kezdeményezhetnének nála egy vitanapot, ahol személyesen lehet órákon át sportunkról vitatkozni, akár videóra lehet venni, és fel lehet tenni ide is.

Több mint 130 évvel ezelőtt, mikor elődeink rendkívül szűkös időkben megalapították a szövetséget, nem 20 évre terveztek, hanem hosszú távra rakták le az alapokat (az Isten áldja meg őket ezért)! Nem mecénások, esetleges támogatására építettek kártyavárat, hanem a tagság önfenntartó erejére építettek, jól tették, mert ez a rendszer még mindig áll.

Kedves Derby Klubos Sporttársak! Amikor egyszer majd a kártyaváratok összedől, amit egy ember pénzügyi támogatására építettetek fel, csak azt ne mondjátok, hogy ez a „jó” kezdeményezés a sok stupid magyar galambász ellenállása miatt bukott meg. Jusson majd eszetekbe, amit itt 2016-ban leírtam: „A dotált rendszerek nem működhetnek az idők végezetéig”.

Tisztelettel:

                              Izer László
                              Veszprém”

 

Kedves Laci! Egy kicsit meglepett leveled indulatossága, s abban biztos vagyok, hogy ezzel csak az ellenségeskedést szítottad – de lelked rajta! Kár volt indulatból írnod, mert így nem is nagyon lehet veled vitatkozni… Ráadásul több ellentmondás is van az érvelésedben.

Azért mégis megpróbálok. Nem tudom, feltűnt-e neked, hogy az eddigi levélírók döntő többsége a szövetség jelenlegi vezetését kérte – olykor erősebben fogalmazva -, hogy dolgozzon ki új utakat a postagalambsport számára. Mert ami nem fejlődik, előbb-utóbb tönkremegy – mondta egy vállalkozó barátom és én a saját sorsommal hitelesíthetem minden szavát.

Látom, úgy gondolod, hogy aki nem ért veled egyet, azt jó alaposan a sárba kell nyomni, hadd lássa a nagyérdemű, hogy így is lehet. Erőből. Minek ad pénzt a Derby Klub tulajdonosa – hát nem érti, hogy ezzel csak megosztja a galambászokat? – mondod te ennél durvábban. Miért utasította el az elnökség, hogy a Derby Klubnak saját gyűrűt gyártson, úgy, mint a maratonosoknak – hát nem értik, hogy ezzel csak a galambászokat osztják meg? – mondom én szelíden.

Sokféle igazság létezik, mindenkinek megvan a saját igazsága. A tiéd is. Nem állítom, hogy nincsenek fontos érveid, egyiken-másikon szerkesztés közben el is gondolkodtam. De akárhogy is csűrjük, csavarjuk, ha le is hámozom az egészről a Derby Klub adta körítést, azért példaként néhány kérdés még felmerül:

  1. Miért nem volt elég hatékony a szövetség a még ma is indulatokat gerjesztő, az egyik Nemzet Galambászát érintő ügy kezelésében?
  2. Miért gondolták azok, akik döntöttek, hogy az egyik kerületben a hiányzó feleresztési videók miatt nem csak a hibát elkövetőket, hanem az összes ott röptető tagot büntetik meg?
  3. Miért van az, hogy bár az országos versenyeredmények gyorsabb, pontosabb számolását már évek óta kérik a sporttársak és ígérik a vezetők, talán most lesz az első év, amikor ezt sikerül megtenni?
  4. Miért nem sikerült mindeddig az országban egységes eredményszámolást bevezetni és ha nem is egységesíteni, de legalább közelíteni a szállítási feltételeket?
  5. Miért van az, hogy az utóbbi időben szinte minden küldöttgyűlésen bírósági perekkel is kell foglalkozni?

Még folytathatnám, itt van például az alapszabály-módosítás tervezetében a civil társaság bevezetése. Az országban sorra szembesülnek ezzel az új lehetőséggel az egyesületek. Nekünk írogatnak, felajánlva segítségüket, illetve kérnek tanácsokat – nem lehetett volna ez elé menni egy központi segédanyag összeállításával?

Én személy szerint nem vagyok a Derby Klub tagja, tavaly három versenyre küldtem náluk galambot, az idén is fogok valószínűleg, mert autóval 25 perc alatt eljutok Kerepesre. Engedd meg, hogy ezért ne kelljen szégyellnem magam. Tizennégy éves korom óta vagyok – kisebb-nagyobb megszakításokkal – a szövetség tagja, és bárhol szóba kerül, mindig nagy örömmel mesélek a postagalambászatról.

És – akár hiszed, akár nem – a postagalambászokról. Engem még senki nem hallott, hogy szidtam volna valamelyik sporttársat, a szövetség bármelyik vezetőjét, ha valamiről véleményt mondtam, igyekeztem kulturáltan, a másikat megbecsülve megtenni. Ezen ezután sem változtatok, mint látod, messze elkerülöm a hazugság, meg a csúsztatás szavakat…

Én szeretem a postagalambászatot, ha egy galambásszal találkozom és ismerem, inkább előre köszönök. Pontosan tudom, hogy egymásra vagyunk utalva. Éppen ezért mondom: ne a hírvivőre haragudj, mert én csak helyet adok a vitának. Megtehetné ezt a szövetség – remélem, meg is teszi -, de eddig nem került rá a sor.

Bárdos Istvánt személyesen is ismerem, csakúgy, mint az elnökség több tagját. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian elkötelezett postagalambászok, és szeretnének egy jobb és eredményesebb szövetséget vezetni. De valahogy most időnként erősen döcög a szekér. Ezért nem kell őket felnégyelni, de szabad figyelmeztetni: talán van más út is, mint amin eddig jártunk, érdemes lenne hát körülnézni, meghallgatni és fontolóra venni más véleményeket.

S hogy nem csak a pálya széléről kiabálok be: az elmúlt években többször is felajánlottam segítségemet, hogy jobb legyen a szövetség kommunikációja – ezt az elnök úr is megerősítheti. Mert ami most van, enyhén szólva is szakszerűtlen, és nem hatékony. Én ehhez értek, negyven éve írok újságot, szerkesztek, műsorokat készítek. Szívesen segítenék, ha kérnék – eddig nem tették. Mellesleg sokaktól eltérően már évek óta az adóm egy százalékát is a szövetségnek ajánlom fel.

Egyébként a leveled stílusa hajszálpontosan leképezi a magyar viszonyokat. Ma ebben az országban ilyen a vitakultúra. Nem csak a galambászoknál, a parlamentben is – és szinte mindenütt. Kár, nagy kár. Mert nem élhetünk, nem galambászhatunk nyugodtan. Pedig ép eszű ember, ha valamire, akkor erre vágyik. Én is.

                                                                                            Furucz Zoltán galambász

 

A bíróság kimondta: a vadász felel a sólymokért
Bravúros nyomozás: amikor egy galambtoll is bűnjel lesz

Hozzászólások

VITA A JÖVŐRŐL: a Derby Klub mindennek az oka? — 19 hozzászólás

  1. Kedves Izer Ur!
    (bocsanat nincs ekezetes betu)

    Kicsit olyan az On levele, mint egy hajdani plakat, amelyen egy uvolto munkas rohan puskaval a kezeben es ez olvashato rajta: FEGYVERBE! FEGYVERBE!
    Valoban vannak az On leveleben igazsagok, de ez pont azokat nem erdekli, akiket ily (gondolatban) batran vedelmebe vett.
    Meg egy fontos momentum: A Magyar Postagalambaszatot nem a Derby klub teszi tonkre.
    Azok a nem mukodo egyesuletek teszik tonkre, ahol kinyirjak egymast egy kanal vizben az emberek.
    Megszunt ugyanis az egyesuleti forma letjogosultsaga. Utaljak az emberek, mert egy poszt kommunista kisdobos-uttoro rendszerre emlekezteti oket, ahol eroszakosan mindenfele tisztsegeket kell ellatni, idetlen szabalyok kozepette.
    Egy-egy videki kisvarosban meg el vegetalnak valameddig, ha van egy eroskezu helyi vezer.
    En magam is meglepodtem mennyire helyesen fogalmazott Dr. Gotthard Laszlo a kuldottgyulesen, mert igenis a szolgaltatasok vilagat eljuk. A DERBY KLUB egy jol atgondolt es zsenialisan mukodtetett szolgatatas. Es ebben a konstrukcioban a kutyat se erdekli, hogy mennyit keresnek rajta most vagy majd egyszer a tavoli jovoben. “ne hagyjuk magunkat kilora megvenni!!!” irja On. Onoket nem kilora, de mar darabra megvettek reges-regen csak meg nem vettek eszre.
    Sajnos vagy nem sajnos, de veget ert egy korszak es egy uj kezdodott el a Derby Klubbal. Szep volt, jo volt, de pont Bardos Istvant idezem Onoknek: A jovot nem lehet megallitani!
    Egyertelmu az is, hogy a vezetes fejet kopogtatjak a valtozast akarok.
    Mindenki jol ismeri a nagyon is idevago es igaz mondast:
    A FEJETOL BUZLIK A HAL!
    Hat ez aztan buzlik es mar a 10%-os ecet sem segit rajta.
    Mar megboldogult Anker Alfonz is szeretett volna valtozasokat, es azota csak most jott el az elso igazi es komoly szemlelet valtozas a Postagalambaszatban.

    Udvozlettel!
    Ungyi Attila

    ui: Majd alkalomadtan kerem tajekozodjon aki raer, hogy a DERBY-s felepitmenyek aluminium szerkezete, pont az anyaga miatt mit is csinal? Fizika 5. osztaly!
    HŐT AD LE! azt a 45-50 fokos hot adja le a kinti hidegebb kornyezetenek, amit a galambok termelnek a testukkel. A plexi ajtos hiedelem, meg kitalalt agyrem.. 😀
    Biztos kiallnak a teherautoval a napra es direkt kibaxbol meg fel is huzzak az arnyekot ado redonyoket. Most oszinten??? Aki ezt kitalalta az se volt tobb szazalekos mint az elobb emlitett ecet!
    Ezzel ellentetben a hetkoznapi felepitmenyek FA ES VAS anyagai felmelegednek es HŐT TÁROLNAK majd mivel leadni kevesbe tudjak, igy azzal folyamatosan futik a kornyezetuket!
    Kis kulonbseg…(vajon miert van a motorokon es elektronikai cuccokon aluminium hutoborda?

    • Szerintem nincs akkora jelentősége a ketrecek anyagának a hőmérsékletnél, mint amik itt spekuláció tárgyai. A szerkezetek mind passzív anyagok, követik a külvilágot, az energia pedig mindig adott. Az anyagok fajtái akkor lépnek elő döntő szerepbe, ha aktív energiamozgatás van, fűtés vagy hűtés.
      A probléma szerintem a mágneses erővonalakon alapuló tájékozódásban lehetnek. A Faraday-törvény azt mondja, hogyha egy zárt fém rácsdoboz elég sűrűen és egybefüggően behálózott, akkor a felületen elnyelődik minden elektromos hullám, így a földi elektromágnesesség is. A galambok így egy zárt térben, mintegy vakon utaznak, a kieresztéskor meg jól megzavarodnak.
      A Derbyben nagyon komoly veszteségek voltak, főleg az első utakon. Szó szerint lemészárlás volt, 60-70% veszteségek már a tréningeken, amelyekre semmi értelmes magyarázat nincs a Faraday-elven kívül. Bár nincs bizonyítva tudományosan, de szerintem itt van a baj gyökere.
      A régi szar faketrecek nem zártak és nem egybefüggően fémrácsozottak. Nálunk a Villámban 3600 galamb ment az első úton, és 2200 az utolsó két egyidejű úton. Megtartottuk a galambok 70-80%-át, szinte csak kopási hiány van, fiatalon is elég jól elvoltunk.
      Mennyi a Derby aránya az első és utolsó küldött létszámban?

  2. Tisztelt Ungyi Úr!

    Azért ne temessük olyan lelkesen az egyesületi formát és ne éljenezzük olyan lelkesen civil társaságot. Attól tartok a civil társaságok lesznek a postagalambsport koporsójába az utolsó szegek.A leejtőn nem lesz megállás!

    • Kedves Béla!

      Nem igazán értem miért kellene lelkesednem bármelyik egyesület megszűnése vagy alakulása ügyén. Vajon milyen érdekem fűződne hozzá, hogy a puszta információn kívül érdekeljenek ezek?

      Temetés? Koporsó? Azért akarnak a Derbysek a szövetséghez tartozni, mert úgy hiszik, hogy ott a vég és ők is mindenáron a koporsóba szeretnének feküdni?

      Lássuk be ez úgy vicc és abszurd, ahogy van.

      Persze más kérdés, hogy jó lenne egy letisztult és jól működő és leginkább jól gazdálkodó szövetség.

      Az egyesületek azért szűnnek meg, mert az állam nem engedi őket tovább vegetálni.
      Szigorú bejelentési kötelezettségeket és elszámolásokat kérnek, ahol pedig nincs, ott megy a több százezres büntetés, vagy szerencsés esetben megszünteti az ügyészség az egyesületet.

      Ezeket a folyamatokat a tagok érdektelensége idézi elő. Nincs pénz, nincs szabadidő és legfőképp nincs felesleges energiája senkinek sem közösségi munkát vállalni. Van ellenben jó adag stressz, amit sokan egymáson vezetnek le.

      Nem kanyarodok oda vissza, hogy ezek a szálak , ha tetszik, ha nem, hol szaladnak össze és mely szervezetnek kellene megoldásokat és utat mutatni…

      Hallgassa meg kérem a nemrégiben a FACEBOOK-ra feltöltött gyalázatos hangfelvételt arról, hogy pl a B2 tagszövetségről, mint a Postagalambászat egyik patinás közösségéről miket mond az Ön által is bizonyára jól ismert hang!
      Ugyanezt a hangot én hallottam ennek az totál ellenkezőjét is mondani azoknak akiket ott a felvételen lehülyéz.

      De ne menjünk ebbe sem bele. Ez is csak egy emberi gyarlóság (bár sokunknak meg van róla a véleménye).

      A civil társaságot nem én szorgalmazom, hanem egy lehetőség az államapparátustól, hogy valamiféle tömörülésbe mégiscsak tartozzanak, akik még hajlanak az ilyesmire.

      Mi is megtartottuk az A-21 nevet a civil társaságban, hogy azért csak emlékezzünk rá honnan is jöttünk. Nem a forma lényeg egyébként sem, hanem a tartalom! Ez a tartalom pedig egy szolgáltatásra alapul, amelyet a lehetőségeinkhez képest a legjobban igyekszünk megvalósítani.

      Ezt bizonyossággal állíthatom és állítják azok is akik ide tartoznak a közösségünkbe. Akinek kell ez a szolgáltatás az jön ide.

      Nyugodtan elhiheti minden galambász, hogy a legtöbben egy irányba haladunk, csak különböző sebességgel.

      Egy 5000 db-os versenyről is vannak akik elsőkként érkeznek és vannak akik hónapok vagy akár évek múlva találják meg végre a helyes utat.

      További szép napot!
      Ungyi Attila

      UI: Most nincs.. 😀

      • Kedves Ungyi Attila!

        Erre gondoltam. Bárdos Úr mondta a( Sportszövetség lapja 2014 áprilisi szám 4. oldal) legtöbb egyesületben úgy van amit az elnök vagy a legnagyobb hangú ember mond az szentírás. Félő, hogy a civil társaságokban ez még jobban így lesz.Az alapszabály tervezetben ez áll, a versenykerületek kötelezettsége:Tevékenységük szabályozásában és határozataikban saját tagjaik akarata jelenjen meg.Úgy gondolom a civil társaságok esetében ebből sem lesz semmi. A működésükre vonatkozó szabályozásról nem hallottam. Szabályok nélkül semmi nem működik!Az igaz, hogy az egyesülési célunk a versenyzés és nem a gyűléseken való dumálás, de szabályozás és demokratikus fórumok nélkül ez nem megy. Példa.Én abban vagyok érdekelt (kezdő, idős, megromlott egészségű és még ezeregy ok lehet, had ne soroljam)hogy eldönthessem(sük) hogy csak pár darab galambbal ( és ennek arányában fizetek) versenyezhessek, mint ahogy más eldönti, hogy öt vagy tíz csapattal versenyzik. Ha nincs szabály és demokratikus (dumálás) fórum, akkor hol és ki dönt? Tisztességes dolog-e elvárni a fenti okok fennállása esetén hogy valaki egész csapatot fizessen az egész programra ,végig, amikor tudja, hogy nincs hozzá galambja. Egyenlő jogú tagok vagyunk.A jelenlegi felállásban csak a szabályok betartásával demokratikus módon hozott döntésekkel működhetünk törvényesen.

        Működhet a dolog másként is. Vállalkozói, szolgáltatói rendszerbe.Mint a boltba, be megyünk választunk a polcról ami tetszik és azt fizetjük a kiírt ár szerint. Ekkor csak abban dönthetünk ( más dolgunk nincs) hogy vásárolunk, vagy nem. De ezt akkor úgy hívják, hogy DERBY KLUB!

        Sajnos a vita nagyobb részt egymás földbe döngöléséről szól, nem a jobbító javaslatokról.

        Üdvözlettel Hirt Béla.

  3. A civil társasági forma, egyáltalán bármi alaki forma másodlagos, a közösség akkor működik, ha a tagok szándéka a működtetés. A mi egyesülési szempontunk a tevőleges galambversenyzés, és nem a gyűléseken dumálás.
    Jogilag pedig megterhelő és felesleges a kettős egyesületi forma, egyidejűleg egyesület és kerület is jogi alany. Volt. Az új lehetőség szerintem csak egyszerűsít, és nem bonyolít. Nem látok okot a félelemre.

    Megjegyzem, hogy a törvény szerint nem lehet egyesületnek kódneve, pl. A21.
    Számítógépes kódnak jó, de névnek nem.
    Erre a Legfőbb Ügyészség már vagy 16 éve felszólította a Szövetséget.
    A név értelmes, közlő kell legyen, pl. Halásztelki Galambászklub.

  4. Tisztelt Ungyi Attila Sporttárs! Most időhiány miatt, csak egy hozzászólásom van.
    Nagyon szép Öntől, hogy korrepetálja fizikából a galambászokat! Ezt viszonoznám Önnek hő és áramlástan ismeretekkel. Egyik szakmám szerint épületgépész technikus vagyok, így volt szerencsém pár száz hő és áramlástan órán át, koptatni az iskolapadot. Első órán a professzor úr, megtanította az arany szabályt: A hőenergia magától mindig a melegebb hely felől áramlik a hidegebb felé. Erre, a következő példákat mondta: egy kovács felmelegíti vörösen izzóra egy acél véső hegyét, majd azt egy vödör vízbe le tudja hűteni. De fordítva nem megy, sosem tudja a vízzel felizzítani a vésőt, maximum felmelegíteni tud egy hideg vésőt, forró vízzel. Az izzó véső lehűtésekor nem a víz hidege megy a vésőbe, hanem a véső melege megy a vízbe, ez nagyon fontos. Az emberek 80-90%-a téveszti ezt, pl. ráteszi tenyerét télen a lakás főfalára belülről és érzi, hogy hűvös és erre azt mondja bejön a hideg, pedig nem a hideg jön be, hanem a meleg megy ki, vagyis a hőenergia távozik a falazaton keresztül. Aki ez a példát nem érti, vagy nem fogadja el, az ne olvassa tovább, neki felesleges időtöltés a hozzászólásom további része. Az arany szabályban az, hogy a hőenergia magától áramlik, ott a magától szó, nagyon fontos, mert kényszer áramlásoknál, hűtőgépek, klímák, hőszivattyúk, stb. esetén már más a helyzet.
    A galambszállító felépítménynél a hő áramlása mindkét irányban előfordulhat a fém kosarak szélétől befelé vagy ellentétes irányba kifelé, csak az a kérdés, hol van éppen melegebb és hol van hidegebb és akkor már tudjuk is, hogy merre áramlik a hő. Az Ön által felvázol példa is előfordul, például tavasszal éjszaka hányszor előfordult, kabátba és sapkába pakolunk mocsok időben 6 fokban. A feleresztési helyen szellőztetnek, de a 6 fokos levegőt a galambok által leadott hő még a szellőztetés mellet is felmelegíti mondjuk 20 fokra. Belül a Geraldy felépítményben a fém kosarak is felmelegszenek, mivel a kosarak külső szélénél a levegő hűvösebb a kosár széle hűtőbordaként funkcionál, belülről vezeti ki a hőt. Tehát ilyen hűvös időben úgy alakul a fizika, ahogy Ön azt leírta, ebben az esetben a fém kosarak belülről vezetik a hőt kifelé.
    Csak azt felejtette el átgondolni, hogy az év nagy részében nem hűvös időben, hanem nyári kánikulában, hőségriadós időkben versenyzünk, a galambokat ilyenkor kell a túl nagy hőtől leginkább óvnunk. Talán észrevette már, hogy a fémek a napon mennyire fel tudnak melegedni, akár 80 fokra is. Ha nem hiszi, ajánlom nyáron napsütésben, sétáljon egyet mezítláb egy bádogtetőn. Egy példa, ami megtörténhet: 17 órára megérkezik a 12 tonnás autó egy központi gyűjtőhelyre, ahol sajnos nincs ekkora autónak árnyékos hely. Az autó már több helyen pakolt, és mondjuk, félig van galambbal. A levegő még 30 fokos, még mindig ezerrel süt a nap, a galambászok pólóban és rövidnadrág is izzadnak. Felhúzzák a redőnyöket, és mindkét oldalon elindul a bepakolás. Ön írja, hogy a Geraldyba 45-50 fok van, hát ez elég gáz, sajnálom a galambjaikat, de mitől lesz belül ennyire meleg? A galambok testhőmérséklete 40-41 fok, így maximálisan ők 41 fokra tudnák melegíteni a kintről bejövő 30 fokos levegőt, de valóságban ennyire sem szabadna, ha szellőztetnek, kinyitják a folyosó ajtót, tetőszellőzőket, a kosarak alatti és feletti résen is van egy kevés cirkuláció, illetve a kosarak ki és berakásakor is cserélődik kicsit a levegő. Az autót, amíg közlekedett a menetszél és az intenzívebb szellőzés jól hűti, így megérkezéskor a pakolás kezdetén a galambok hőleadásával sincs melegebb a kosarakban, mint 36 fok. De a napsütésben álló Geraldynál folyamatosan romlik helyzet. A megpakolt soroknál mivel a kosarak eleje nem rácsos vagy hálós, hanem plexi, korlátozott a légáramlás és üvegházhatás alakul ki, a hőmérséklet megy felfelé, 37, 38, 39, 40 fok. Ha nem hiszi, hogy plexi vagy üveglap mögött, rosszabb a galambnak, mint egy nyitott rács mögött, akkor parkoljon le nyáron napsütésben a napra az autójával, húzza fel az ablakokat, ne kapcsoljon klímát és mérje, mennyi ideig bírja bent az üldögélést. És most jön a lényeg, a kosarak elülső fém kerete leparkoláskor a redőnyök felhúzásakor 36 fokos, de amelyik oldalt a nap süti azt, a napfény percek alatt 36 fokról, 50 vagy akár 60 fokra melegíti fel. A példában a galambok kosaraiban éppen 40 fok van már, lihegnek nagyon. Közben a napsütötte oldalon a kosarak elülső fém keretrésze már 50 fokosra melegszik fel és mivel belül a kosár fém részei 40 fokosak, a hőt a fém befelé vezeti, mert ugye a hő a melegebb felől áramlik a hidegebb felé. Tehát, ha tűz rá a nap, akkor pont fordítva működik, mint hűvös időben, a fém nem hűt, hanem fűt, így a kosarak még tovább melegszenek, ezért nem előnyös a fémszerkezetű kosár. Mivel a fa jó hőszigetelő anyag, a fa szerkezetű kosaraknál nincs ilyen hővezetési probléma, sőt az Ön állításával ellentétben a fa a hőt sokkal kevésbé tárolja, mint a fém (különböző anyagok fajhője más és más). Szerencse, ha a pakolás 15-20 perc alatt kész és kocsi indul, majd a menetszéltől és az intenzívebb szellőzéstől ismét lehűl kb. 36 fokra, mielőtt a galambok még hőgutát kapnak. Nyilván a pontos adatokat, nyári időben elvégzett kísérlettel kaphatnánk, ahol az sem mindegy, hogy fúj a szél, vagy áll a levegő, kellene még egy rakás beépített hőmérő stb.
    Egyébként ebben a témában van a galambászok között sokkal szakavatottabb személy, mint én, a Doholuczki Tibor alelnök Úr. Volt szerencsém kb. másfél éve egy etikai bizottsági ülésen részt venni, ahol az alelnök Úr is jelen volt és állatvédelmi kérdésekről is beszélgettek a jelenlévők. Az alelnök Úr felhívta a figyelmünket, hogy a szállító konténer fémlemez tetőének mennyire fontos a belső hőszigetelése, mert különben megfőnek a galambok a felső sorokban. Majd kiderült, hogy az egyetemen Ő hőtechnikát is tanít. Egy felépítmény hőszigeteletlen fém tetőénél, (remélem nincs ilyen az országban) ugyan az a jelenség történi, mint amit leírtam, hideg időben hűt, nyáron napsütésben pedig befelé fűt.
    Kedves Ungyi Attila! Ha még mindig hisz a saját fizikájában, hogy a fémfelület hűtőbordaként csak belülről kifelé vezeti a hőt, akkor a Derby Klub Geraldy felépítményének mennyezetéről tépje le a hőszigetelést nyugodtan, a Dr. Gotthard biztos nagyon fog örülni az átalakításnak, úgy tudom Ő pont fizikus.

    Tisztelettel: Izer László

  5. Kedves Izer Ur!

    A puding probaja az eves. Elfogadom amit On mond es amit mas hozzaertoktol hallott.
    De!
    En azert csak tennek egy ilyen puding evesi probat ezekkel az aluminium ketrecekkel.
    Amint az ido engedi vagyis lesz elegendo ideig napkozben erosebb napsutes, kirakunk a gyujtohely udvarara a tuzo napra par ladat es esetleg az arnyekba is.
    Addig majd kitalaljuk mikent lehet legjobban illetve celiranyosabban homersekletet merni a ladakban.

    Engem is erdekel ez a dolog, majd tajekoztatok mindenkit mire jutottunk.

    Azert szeretnem ezt a probat megcsinalni, akar a sajat galambjaimat belerakva, mert hiszem, hogy aki ilyen felepitmeny tervezesere adja a fejet, az elotte korbejarja a temat ugy energetikailag, mint anyagi megterules szempontjabol.

    Erthetetlen lenne szamomra, hogy a vilag egyik vezeto ipari allamaban kuktat terveznenek a galambok szallitasara.

    Tehat meglatjuk, hogy is van ez.

    Addig is monden jot!
    Udvozlettel
    Ungyi Attila

    Kozben mar eszembe jutott, hogy hokameraval is lehet majd tobbek kozott rogziteni a homerseklet valtozast.
    Esetleg, ha van meg otlet, ohaj, sohaj, ravasz-panasz ezugyben, akkor varom.

  6. Kedves Gelencser Ur!

    A civil tarsasagok ugyeben 100%-osan egyetertek onnel, ez szerintem pont elore fog vinni.

    ****************
    Minden tiszteletem az One a Derby vesztesegek okanak kereseseert.

    De kerem tuzetesebben olvasson utana a Faraday torvenynek. Azon belul is a technikai megvalositas parametereinek…
    (A Faraday kalitka racs-lyukmeretenek tokeletes arányban kell lennie a kikuszobolt sugarzas hullamhosszaval.)
    pl az otthoni mikron se lehet elol dupla akkora lyukas lemez, mert leolvadna az arcunk ha ele allnank…

    Es ez csak az egyik ok, amiert irok.

    Pont Ön irja, hogy az anyagok akkor jonnek szoba, ha aktiv energia mozgatas van!
    Amit 1-2000 galamb tud a 42 fokos testhojevel termelni az bizony aktiv energia mozgatas azaz futes. Tehat akkor pont itt jon szoba az anyag kerdese, es ezzel az aluminium mint hovezeto.

    *******************************

    A vesztesegek okan pedig meg annyit emlitenek, hogy jo sok galambasznak alig-alig van vesztesege a Derby-ben es ez elgondolkoztato… miert?
    Azt gondolom, hogy a Derby verseny sokkal nagyobb kihivas ele allitja a galambot szemely szerint egymagaban.
    100x nagyobb a lehetosege, hogy nem viszik hazafele a tobbiek, hanem joval eszakabbra, delebbre es onnan mar onerobol kellene egy ismeretlen iranybol hazarepulni.
    Amelyik galambnak ez gondot okoz, vagy az, hogy idoben eszrevegye a rossz iranyba haladast ott valoszinuleg gondok lehetnek.

    Csak nezzek meg nyugodtan a Belga es Holland letszamokat. Es ezzel egyutt a ket orszag teruleti nagysagat. Talan pont nem veletlen, hogy az importalt galambok jo reszenek elso 1-2 generacios utodai még jobban teljesitenek.
    Nem gondoljak, hogy 100x nagyobb abban a kornyezetben a szelekcios nyomas?
    En gondolom. Es azt is gondolom, hogy a Derby versenyek remelhetoleg be fogjak bizonyitani ugyanezt itthon is.

    Udvozlettel! Ungyi Attila

  7. Meglehetősen régen szóltam hozzá az internetes fórumokon kialakult bármely vitához, most azonban reagálni szeretnék néhány véleményre.
    Gratulálok Ízer Lászlónak a rendkívül összeszedett, korrekt véleményéhez, melyben a közelmúltban kialakult, vagy inkább mondjuk úgy, hogy kicsúcsosodott problémákra rávilágít.
    Teljesen jól festi le a Derby Klub „áldásos” tevékenységét és működését. 2014 tavaszán én is kifejtettem álláspontomat ezzel kapcsolatban. Egyértelmű volt már akkor is, hogy a klub vezetőinek hosszú távú célja a galamb szállítási monopólium megszerzése. (Nem véletlenül ajánlották a kerületeknek, hogy adják el autóikat, majd ők biztosítják a modern szállítóeszközöket.) Ha ez a monopolhelyzet megvalósulna, akkor nyílna lehetőségük a vállalkozási alapon működő szállítás bevezetésére. Akkor állna le a dotáció és kezdődhetne a befektetések gyümölcsöztetése. Ezt pedig nagyon sokan nem tudnák megfizetni.
    Gyarlók az emberek. Valósnak vélt előnyökért (olcsó röptetési díj, tagdíj mentesség, stb.) képesek elhagyni egyesületeiket, sportbarátaikat. Ezzel azonban sokszor igen nehéz helyzetbe hozzák azokat, akik továbbra is a kerületekben szeretnének versenyezni. Ellehetetlenedik a gyűjtés, a bontás, a költségek pedig kevesebb tag között oszlanak meg. Az így kialakuló magasabb árakat, nehézkes működést azután a kerületi vezetők nyakába varrják, pedig az esetek nagy többségében ők nem tehetnek róla. Gotthárd és Nagypál fantasztikus fejlődést ígért, e helyett azonban a rombolás útjára léptek már az első évben. Nagy múltú egyesületek, kerületek estek szét, vagy kerültek nehéz helyzetbe. Már nem csak a főváros környékén, hanem az ország keleti felében is. Nyilván való, hogy ha egy kerület „letérdel”, mert nincs meg az anyagi és/vagy erkölcsi biztonság, azt már sehogy, vagy óriási anyagi áldozatok árán lehet ismét talpra állítani. Ezt viszont nagy valószínűséggel nem tudja vállalni a tagság túlnyomó része. A Derby Klub erre vár. Kérdés, hogy ki lesz a kitartóbb.
    Bár folyamatosan az átláthatóságot, ellenőrzést, szabályosságot hirdetik, gyakorlatilag nem tartják be a szabályokat. Erről a gyűjtéseiken készült saját videóik tanúskodnak. Ráadásul olyan emberek vesznek részt szervezőként, fizetésért a gyűjtésen, bontáson, akik maguk is versenyeznek a klubban.
    Vitathatatlan, hogy klub vezetői mesterei a kommunikációnak. Minden fórumot felhasználnak saját céljaik népszerűsítésére és a Szövetség lejáratására. (Ez utóbbinál ügyelnek arra, hogy mézbe legyen mártva a keserű pirula.) Ha 2 – 3 új ember jelenik meg a Derby Klubnál az azonnal fent van az interneten. Viszont szó sem esik azokról a tagokról, egyesületekről, akik rövid Derby próbálkozás után – csalódva a meg nem valósult ígéretek és az elmaradt eredmények, a nagy veszteségek miatt – visszatértek kerületeikbe!
    Nyilván nem, vagy erősen tompítva kerülnek szóba például a nagy veszteségek is.

    Sokan szinte tudathasadásos állapotba kerülnek. Mint egyesületi tag elvárják, hogy véleményt nyilváníthassanak (tehetik, hiszen joguk van hozzá), de ha nem az ő akaratuk érvényesül, akkor máris ellenzékbe vonulnak és még az is rossz lesz, ami eddig jó volt. Mint kerületi vezető, pontosan tudom és tapasztalom, hogy minél több ember alkot egy egyesületet/kerületet, annál inkább lehetetlen mindenki kedvére tenni. Kellene egy kis tolerancia a tagok részéről, a többségi döntés elfogadáshoz, a közös célok megvalósításához. Az egyesületek így működnek.
    A Derby Klubban viszont a vezetők megmondják, hogy ez van és kész! Az egyesületben demokráciát hirdető tagok ekkor összecsapják bokájukat és „értettem” felkiáltással elfogadják azt! Ez a jövő útja?

    A következő kérdés a Szövetség működése és azon belül is az „irreális” drágaság. A szövetségi tagdíjak évek óta változatlanok, ráadásul sok a kora, vagy egyéb ok miatt kedvezményezett tag. A gyűrűk árát a Közgyűlés határozta meg (az Euró árfolyamához kötve, ha jól emlékszem) és abban sem történt lényegi változás. A versenyengedélyek ára több év óta nem változott.

    Mivel a fentiekkel kapcsolatos adatok (bevétel, kiadás, beszerzési ár) tulajdonképpen nyilvánosak, hiszen azokat a zárszámadás is tartalmazza, véleményem szerint közzé kellene tenni a szaklapban, hogy milyen díjazásokra (nemzeti csb. champion, derby, olimpia, stb.) összesen mennyi lett kifizetve a győzteseknek, helyezetteknek. Mivel mindenki csak a saját kis mikrokörnyezetében megnyert díjakról tud, nem veszik a fáradtságot, hogy ezt országos szinten is átgondolják, összesítsék.
    Nos, ebben egy kis segítség: (Ne vegyék fejemet, ha nem fillér pontos, de a nagyságrend helyes.) A nemzeti versenyek kiírásában szereplő adatok szerint a Nemzeti Bajnokság rövid-, közép-, hosszútáv, maraton-, fiatal- bajnokságok csapat és champion összesített és zónadíjaira, az ANKER bajnokságra, Szuper Kupára a kifizetett pénzdíj összességében kb.: 3.000.000,- Ft! Ebben nincs benne a serleg és oklevél díjazás költsége. Az öreg és 1 éves DERBY versenyek díjazása (a kerületek között szétosztva a vásárolt gyűrűk arányában) további 1.000.000,- + 1.000.000,- Ft. A nemzeti színű gyűrűk árából a fiatalok versenyére a kerületek 700,- Ft/db. díjat kapnak vissza, melyből az első 10 galambot kell díjazniuk. Ez országos szinten megint csak milliós nagyságrend.
    Tudatosítani kell az emberekben azt is, hogy egy több ezer tagú szervezet működésének fenntartásához bizony pénz kell. Az iroda, a rezsi költségek, a postaköltség, a számítástechnikai eszközök, a két – három munkaviszonyban álló alkalmazott bére és annak járulékai, az ügyvéd, a könyvelő iroda nincs ingyen, de mindez szükséges!
    A szaklapon kívül ezt fizeti a Szövetség a tagdíjakból, a gyűrűk beszerzési és eladási árréséből.

    Az elmúlt évek nehézkes eredményszámolását nem nagyon lehet az átlag galambásznak megmagyarázni. Mindenkit csak az eredmény érdekel, a körülmények, a pontatlan és késedelmes adatszolgáltatás feledésbe merül. A legjobb válasz erre 2016-ban egy gyors és pontos program működtetése lesz (legalábbis reményeink szerint), de folyamatosan hangsúlyozni kell az egyesületek adatszolgáltatásának fontosságát.

    Tagadhatatlan, hogy sok megoldandó feladattal állunk szemben. Kevés az együttműködési hajlam a kerületekben. Mindenki igyekszik a saját érdekeit, pozícióját védeni, pedig összefogással előrébb jutnánk. A Szövetség vezetésének erősebb kézzel kellene kormányozni. Bizonyos esetekben az „ajánlás” helyett hasznosabb a „kötelező” előírás. Sajnos azonban mindennel óvatosan bánunk, mert majd jönnek az újabb perek! Ez egy áldatlan állapot! Ha valaki megbukik és elmarasztalják, nosza, irány a bíróság. Ez pedig, függetlenül a végkimeneteltől, a szükséges tennivalóktól vonja el az időt és energiát.

    A Szövetséget ostorozó hozzászólások szinte kivétel nélkül arról szólnak, hogy nem jó, ami van, változtatni kellene sok mindenen. De ebben aztán ki is merül a mondanivaló. Sokkal nagyobb segítség lenne a Szövetség és a kerületek vezetői számára, ha az elégedetlenkedők konkrétan megfogalmaznák az elvárásokat, érdemi javaslatot tennének a megoldásra, (természetesen alaposan körüljárva a témát) és a megvalósítás lehetőségeire. Például, ha a megvalósítás pénzt igényel, akkor azt honnan lehet előteremteni.

    Zárásként még egy gondolat a Szerkesztő Úrhoz. Kedves Zoltán nem értem, miért értékelted Ízer László írását „agresszívnek”! Szerintem cseppet sem az, inkább csak szókimondó!

    Üdvözlettel: Mészáros János

    • Kedves János!

      Ön köztudottan első számú élharcosa a Derby elleni összefogásnak. Érthető a dolog, mint vezető, Önnek elég macerás belegondolni, hogy esetleg veszhet az eddigi bejáratott rendszer, amelyből Ön akkor veszteként kerülhet ki.
      Nekem magamnak is két évig okozott ez fejfájást, mint egyesületi vezető. Igen elárultam a Magyar Postagalambsport Szövetséget, mondhatja Ön. Én azt mondom kiszálltam a labilis hajóból, átléptem a fix és kiszámíthatóra.
      Senkinek nem határozhatják meg, hogy melyik hajóra száll, szerencsére ezt is megértük…

      Az Ön állításának ellentmondva azt mondom, hogy sem a Szövetségben sem pedig a Tgsz-ekben semmilyen demokrácia nincs. Ezt Ön tudja a legjobban.

      Ehhez képest a Derby-ben nem hazudják senkinek, hogy demokrácia van, mer nem is arról szól. Szolgáltatásnak hívják. Senki nem kéri, hogy számoljanak el a bevétellel, mert az az ő dolguk. Azt teljesítik, amit vállaltak, nem többet és nem kevesebbet.

      Viszont az Ön harca most olyan, mint amikor a régmúltban a hegytetőn kiabálva és hevesen hadonászva zavarták a Szabad Európa rádiót.

      Annak se volt sok értelme, mert eljött a változás.
      Sokan kezdik már unni a hegyi levegőt.

      Üdvözlettel!
      Ungyi Attila

      • Tisztelt Ungyi Attila!
        Nem tudom miért gondolja, hogy élharcosa vagyok a Derby Klub elleni összefogásnak. Közel két éve semmiféle fórumon nem nyilatkoztam ez ügyben. A galambász társaimmal folytatott magánbeszélgetéseimen általam mondottakat nem tagadom le. Több esetben hangot adtam a klubbal kapcsolatos véleményemnek. Ma is úgy gondolom, hogy ha megmaradtak volna az eredetileg meghirdetett célnál (csak pénzdíjas versenyek szervezése) támogatnám őket. Az a rombolás, amit a jelenlegi működésükkel okoztak Pest környékén és a keleti országrészben, számomra elfogadhatatlan. Nem gondolom, hogy egy elavult szervezeti rendet próbálok védeni. Én inkább úgy látom, hogy egy 25 évvel ezelőtt, a környékbeli galambászokkal közösen létrehoztunk a semmiből egy jó kis kerületet. Ezt azóta sikerült naggyá, jól működövé fejleszteni. Akik átélték a kezdeti nehézségeket, majd megtapasztalták a jó oldalát is, azok szívesen tartoznak közénk ma is. Nézetem szerint én – és még sokan mások – egy általunk megteremtett értékes közösséget, szervezetet szeretnénk fenntartani a jövőben is.
        Arról, hogy a mi tagszövetségünkben milyen demokrácia van, Önnek nincs személyes tapasztalata. Lehet, hogy olyan tagoktól kapott információ morzsákat, akik a Derby-be mentek tőlünk, de biztos Ön abban, hogy azok az infók valósak?
        Talán furcsán fog hangzani, de bizony én úgy érzem, hogy kerületünk igenis szolgáltatást nyújt saját tagjainak! Csak mi el is számolunk feléjük a bevétellel és a kiadásokkal is, hiszen ez egy önfenntartó közösség.
        A “Szabad Európa zavarós”, “hegytetőn kiabálós” megjegyzést kissé sértőnek is vehetném, de nem veszem annak. Látszik, hogy Ön nem ismer engem. A Derby-harcnál mindég fontosabb számomra a saját tagjaim, kerületem ügye. Az a fontos, hogy jól működjünk, a tagok elégedettek legyenek, (úgysem lehet mindenki az) szívesen versenyezzenek egymással.
        Aki pedig unja a hegyi levegőt az mehet például a víz alá!
        Üdv.: Mészáros János

    • Tisztelt Mészáros János!

      Olvastam tartalmas hozzászólását.Építő szándékú.Azzal A kijelentésével, hogy a “tagság részéről kellene egy kis tolerancia a többségi döntés elfogadásához” nem tudok mit kezdeni. Én még nem találkoztam többségi döntéssel sem a szövetség sem volt egyesületem és kerület vonatkozásában.Figyelmébe ajánlom Bárdos Úr nyilatkozatát, olvasható sportszövetség 2014 áprilisi lapjának 4. oldalán.” a legtöbb egyesületben úgy van, hogy az elnök vagy a legnagyobb hangú szava az szentírás” Abban gondolom egyetértünk, hogy az a többségi döntés amit a tagság az egyesület gyűlésén dönt és ezt a döntést a megválasztott képviselők a küldöttgyűlésen szavazatukkal képviselik. Az így kialakult többségi vélemény a többségi döntés. Ez vonatkozik a kerület és a szövetség küldött gyűlésére egyaránt.Sokkal érthetőbben leírta Kuruc Attila a 2014 februári újságban. Sajnos ez nálunk csak álom. Pedig ez sokat javítana a morális helyzeten. Úgy látom akiknek ezt szorgalmazni kellene, éppen Ők félnek ettől úgy mint az ördög a szenteltvíztől. Példa erre Gelencsér E György fenti hozzászólásában tett kijelentése:”a mi egyesülési szempontunk a tevőleges galambversenyzés és nem a gyűléseken való dumálás”

      Üdvözlettel Hirt Béla.

      • Kedves Mészáros János!

        Olvasson figyelmesebben: Azt írtam “Tisztelet a kivételnek!”
        Csak annyit kellett volna írnia, igen mi vagyunk a kivétel!
        Nem kértem Öntől évértékelő gazdasági beszámolót.
        Sőt ezután sem teszem.

        Két nagyon frappáns szólás-mondás jutott ezzel kapcsolatban eszembe, valami tűzesetről és egy ruházatról, de inkább nem is írom le, mert aki akarja megérti.

        Mindazonáltal bárkinek is felesleges azokat védelmébe venni akik igenis könyékig nyúlnak a mazsolás zacsiba. Még a közös szent ügy érdekében sem.

        Nem kívánok további vitába bonyolódni, mert a történet nem erről szól, hanem a postagalambászatról.

        Ha mégis túlzottan megsértettem bármivel, akkor itt mindenki előtt bocsánatát kérem a hevesség miatt!

        Üdvözlettel!
        Ungyi Attila

        • Üdvözlöm Attila!
          Őszintén meglepett, hogy előző levelére írt válaszom részletességét eltúlzottnak tartja!
          Bár személy szerint engem szólított meg, utána viszont általánosságban a tagszövetségi vezetőkhöz is szólt.
          Idézem az Ön sorait: “Az elmúlt 20 egynéhány évben ÖNÖKNEK monopol helyzete volt a galambszállításra. Ezt a monopol helyzetet azok a vezetők szavazták meg saját maguknak, akik utána ebből így, vagy úgy, de jól elmazsolázgattak….. “Az ÖNÖK azaz a tagszövetségi vezetők legnagyobb bánata a kiesett milliókban keresendő.”
          Véleményem szerint a fenti vádakra gyenge válasz lett volna, hogy mi a vagyunk a kivétel. Sok kerületi vezetőt ismerek, akik a galambok, a sport szeretete miatt és a kerületük fennmaradása miatt becsülettel teszik a dolgukat. Bár tudom vannak akik ezt gúnyosan inkább “mazochista” hajlamnak titulálják, mint becsületnek. Gondoljanak, amit akarnak. Hát ezért volt fontos, hogy a konkrétan megfogalmazott vádakra részletes feleletet adjak. Az általánosságok mögött huncutságot kereshetnek az emberek. A tényszerű, részletes válasz azonban elejét veheti további ravasz kérdéseknek.
          Amíg elfogadható áron tudjuk biztosítani tagjainknak azt a kiszolgálást amit eddig is megtettünk, addig nem lesz semmi baj.
          Levelezés helyett én is inkább a kerületem ügyeivel, meg a saját galambjaimmal szeretnék foglalkozni a közeljövőben, hisz hamarosan kezdődik a szezon!
          Sok sikert az idei versenyekhez!
          Üdv.: Mészáros János

  8. János, lehet, hogy eltúloztam Ízer Laci hozzászólásának minősítését, engem egy kicsit az zavart, hogy erős lekezelést éreztem belőle a más véleményen lévőkkel szemben – ezért több helyen a kötelező tisztelet elvét alkalmazva, de a tartalmat nem érintve, változtattam rajta.

    Köszönöm a korrekt hozzászólásod, sok dologra rávilágítottál.

    Én csak a saját szakmámból kiindulva ismétlem meg most is: nagyon rossz a szövetség kommunikációja. Lassú, körülményes, és nem elég alapos. Pedig van honlapunk, amire akár 5 perc alatt fel lehet tölteni bármit, van újság, amely havonta jut el majdnem minden galambászhoz, és vannak azok a korszerű, de a szövetség által alig vagy egyáltalán nem használt eszközök, mint a Skype, amelyen, ha szükséges, negyedóra alatt videós vagy hang alapú élő konferenciát lehet összehívni az érintettek részvételével.

    Ez csak egy példa. Már a birtokunkban van egy csomó kütyü, tudás és tapasztalat. Csak ki kellene használni.

    Még valami: a szövetségnek erősen szorgalmaznia és minden eszközzel segítenie kellene a civil társaságok megalakulását, amelyet nem csak a mai egyesületek szintjén, hanem a kerületek szintjén is egy átgondolt koncepció alapján meg lehetne tenni. A civil társaság dönthet úgy is, hogy vannak az alapító tagok teljes joggal, és a társult tagok korlátozott jogokkal, például azzal, hogy társult tagsági viszonyukat minden évben meg kell újítaniuk. Na most ha valaki mondjuk rendszeresen elhúz a gyűjtésekről és nem segít a többieknek, vagy állandóan hangoskodik, a következő szezonban egyszerűen közlik vele, hogy keressen másik egyesületet.

    Előbb-utóbb kikopnának közülünk azok, akik nem építeni akarják a közösséget, hanem magatartásukkal bomlasztják. (Ma kénytelenek vagyunk magunk között tartani őket, mert eltávolításuk bonyolult tortúrával járna.) És tudod mi az érdekes? Hogy mehetnek a bíróságra, vagy ahová akarnak, semmit nem tudnak tenni, mert nem köthetnek bele a ma még szokásos fegyelmi eljárás formai vagy tartalmi hibáiba és nincs az a bíróság, amely egy civil (baráti) társaságot arra kényszeríthet, hogy egy tálból egye a pacalt bárkivel, akivel az alapító tagok nem akarnak.

    Két-három év múlva a szövetség fegyelmi bizottságát (némi túlzással) akár meg is lehetne szüntetni, mert a helyi és a kerületi civil társaságokban egyszerűen nem lennének fegyelmi ügyek. És akkor a szövetségnek sem kellene ügyvédre költeni a pénzt.

    János, gondoljátok csak végig, milyen jó lehetőség áll előttünk! És lépjetek!

    Ehhez kívánok erőt és elszántságot nektek!

    Furucz Zoltán

    • Szervusz Zoltán!
      Abban mélységesen egyetértek Veled, hogy a Szövetségnek erősen javítania kell a tagok felé való kommunikáción! Lehet, hogy mi ketten más – más okból gondoljuk ezt, de a lényeg mit sem változik.
      A civil társaságokkal kapcsolatban például nyitott kapukat döngetsz. Több mint fél éve minden elnökségi ülésen felmerült ez a kérdés és az, hogy hogyan tudjuk ebben segíteni az egyesületeket. Jó néhány alkalommal küldött a szövetség különféle mintákat, magyarázatokat, tervezeteket, törvényi kivonatokat minden tagszövetségi vezetőnek. Hogy ők ezzel hogyan éltek, – avagy sem – az már nem a szövetség felelőssége. Én magam is szerkesztettem egy alapító okiratot, mely a törvényekben minimálisan elvártnál bővebb tartalmú, de a mi speciális tevékenységünk – nevesen a postagalamb sport és annak szabályai- miatt úgy gondoltam, ezt így kell lefektetni. Nálunk a kerületben ezt használják az egyesületek.
      Abban pedig igazad van, hogy a bomlasztó embereket el kell tanácsolni és erre a CT jó lehetőséget ad, mégpedig törvényesen!

      Üdv.: Mészáros János

  9. Kedves Mészáros János!

    Előző írásomból kimaradt egy lényeges momentum.

    Az elmúlt 20 egynéhány évben Önöknek monopol helyzete volt a galambszállításra.
    Ezt a monopol helyzetet azok a vezetők szavazták meg saját maguknak, akik utána ebből így vagy úgy, de jól elmazsolázgattak. Tisztelet a kivételnek!

    Nem kellett izgulniuk a költségvetések miatt.
    “Majd a tagság összedobja az újabb és újabb kiadásokat.”

    Az Önök azaz a Tgsz-i vezetők jó részének legnagyobb bánata a kiesett milliókban keresendő.
    A Derby miatt, most jobban oda kell figyelniük a kiadásaikra, mert az emberekben hirtelen felmerült a kérdés, hogy miként is alakulnak ezek a költségek?

    Vajon mi lehet a magyarázata, hogy az elmúlt 2 évben a Tgsz-i galambszállítás költségei 20-40%-kal olcsóbbak lettek?

    Gyorsan megmondom, ne is kelljen rajta sokat gondolkodni: megszűnt a monopol helyzet…

    Az elmúlt hosszú évek alatt ez a 20-40% plusz kiadás hova került?
    Vagy valaki el tudja képzelni, hogy esetleg nem “jógazda” módjára kezelték a közösség vagyonát?

    Persze jól tudjuk, hogy minden évben 1 forint pontossággal megszülettek az elszámolások. Így önöket természetesen senki sem vádolja. Az ilyen-olyan bizottságok buzgón ellenőrizték ezt.

    Ki van ez központilag találva kötelező jelleggel: “Majd felírjuk a kéménybe”

    Üdvözlettel!
    Ungyi Attila

    • Hát Attila, lehet, hogy rossz az irányítószám. Ha a fenti eszmefuttatása nekem szól, azt kell mondanom minden tárgyszerűséget nélkülöz, és tele van alaptalan állításokkal! Miért gondolja, hogy nekem (?), nekünk az elmúlt évtizedekben monopol helyzetünk volt a szállítás terén. A tagszövetségem Budapest agglomerációjában, 4 másik kerületöl övezve terül el, eléggé kis területen. A tagszövetségünk földrajzi közepén lévő egyesületeink sincsenek távolabb 15 km-nél a szomszédos kerületektől. ezért tehát senki nincs “bebetonozva” hozzánk. Ha akartak volna, kereshettek volna más lehetőséget a versenyzésre. Nem tették. A magam és vezető társaim nevében is visszautasítom a “mazsolázgatás” vádját! Soha nem kellett izgulnom a költségvetés miatt, mert igen szigorún gazdálkodtunk. 2 teherautónk, 1 pótkocsink, 4 konténerünk van. Egyik konténert 2, a másikat 3 éve építettük és minden igényt kielégítenek, gondolom mondanom sem kell, nem 5 forintba kerültek. Erre sem kértünk a tagságtól külön pénzt, hanem kigazdálkodtuk. Tettük mindezt úgy, hogy mindég az ország 5 legolcsóbb kerülete közé tartoztunk, nálunk minden benne volt a nevezési díjban. NEM KELLETT külön fizetni az eredményszámolásért, a díjazásért, minden versenyző tag megkapta a kinyomtatott évkönyvet, fedeztük a tagszövetségi és országos kiállítások költségeit. Szerintem mi igenis “jó gazda” módjára kezeltük a közösség vagyonát. Hát ide kerültek a befizetett pénzek. Bár gondolom Ön úgy véli, ennek ellenére is biztos “mazsoláznak” a kerületi vezetők.
      Persze vannak azért az egyenletben változók is. Például az üzemanyag árak a 2-3 évvel ezelőttihez képest jelentősen csökkentek. Ezzel például magyarázható a nevezési díjak csökkenése. Bár igaz, hogy az autópálya díj pedig ötszörösére emelkedett, mégsem emeltük vissza a díjakat! Hogy legyen egy kis pontos információja is elárulom, hogy nálunk 2015-ben 1 fiatal utankénti röptetési díjaként átlag 33,- Ft-ot kellett fizetni. Volt az országban olcsóbb? Szerintem nem, de 6-8-szor drágább igen! Jelzem az előző évek árai is hasonlóak voltak. 2016-ban egy 12 utas program, (4 hosszútávú verseny is van benne) nálunk utanként 150,- Ft/út/galamb. A 12 utas sprint (200 – 500 km) 110,- Ft/út/galamb. És ezért az összegért kapnak meg mindet a tagok, amit fentebb részleteztem.
      Ha gondolja, ezeket felírhatjuk a kéménybe, de ne korommal -ahogy azt a közmondás tartja -, hanem minimum fehér krétával, hogy mindenki olvashassa!
      Üdv.: Mészáros János

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*