VITA A JÖVŐRŐL: elnökségi munka új stílussal?

konfliktusHogyan képzelhető el a magyar postagalambsport további fejlesztése? – teszi fel a kérdést mai levelünk szerzője, aki számos javaslatot is tesz írásában. Sok van közöttük, amelyen érdemes elgondolkodni és még az is lehet, hogy ezek közül több meg is valósul majd.

A jövőről kezdett vitát lassan lezárjuk, hiszen úgy tudjuk, a szövetség elnöksége a következő ülésén napirendre tűzi a témát. Remélhető, hogy a lényegre figyelnek, arra, hogy a levelek írói a jövőnkért aggódva ragadtak tollat, jelezve, hogy eljött az idő a gyorsabb, szakszerűbb és hatékonyabb cselekvésre. Összefogás, a másik véleménye iránti nyitottság nélkül nem jutunk előre és csak egyetlen célunk lehet: a magyar postagalambászok összefogása, a versenyzési feltételek jelentős javítása.

Íme a levél:

“Az eddigi hozzászólásokon túlmenően – melyek jogosan kritizálják vagy magasztalják az országos vezetést – szerény véleményemet építő szándékkal írom, felhasználva az eddigi negyven év gazdasági életben szerzett tapasztalatait.

Úgy gondolom, hogy a sportunkban a szórakozást, a kellemes időtöltést, felüdülést keresünk, nem pedig az állandó öldöklő fúrást, faragást, jelentgetést. Minden intézkedés annak érdekében kell, hogy történjék, hogy sportbarátainknak kellemesebbé és nem kellemetlenebbé tegyük ezt a szép sportot.

Előre bocsátom, hogy nem Bárdos István személyével van problémám – bár igazán akkor örültem volna, ha az esetleg az őt kompromittáló magnófelvételtől teljes mértékben elhatárolódik -, aki sok mindent megtett a magyar postagalambászokért és nem is a Derby Klub mellett foglalok állást, hanem egyszerűen csak annyit szeretnék, hogy a postagalambászoknak jobb legyen.

Az országos szövetségnek mindent el kell követni annak érdekében,hogy a galambászok ne ketté vagy többfelé szakadjanak, hanem minden egyesület vagy tagszövetség egy országos szövetség alá kerüljön. Véleményem szerint nem az újságokon keresztül kellene üzengetni egymásnak, hanem kulturáltan, európai módon leülni és megegyezni. Egy a tábor, egy a zászló!

Rendhagyó módon én teljes változtatást javaslok az elnökség megválasztásánál. Egy elnököt válasszon a közgyűlés! Elnöknek jelentkezhet bárki, akinek megfelelő programja van, akit a közgyűlés törvényes keretek között megválaszt. Teljesen nyilvánvaló, hogy az elnöknek olyan programmal kell rendelkeznie, ami mögé a galambász társadalom odaáll.

Ezt követően az elnök válassza meg tetszése szerint az elnökséget, ez legyen az ő felelőssége és mérettessenek meg, hogy hogyan dolgoznak, hogyan gazdálkodnak, miként teszik jobbá a gazdálkodást. Az új elnökség kapjon két évet bizonyításra és ha bebizonyosodik, hogy megfelelően dolgoztak, akkor természetesen a közgyűlés újraválaszthatja az elnököt, az elnök pedig választhatja szintén a munkatársait. Ugyanezen az elven kellene véleményem szerint megválasztani az egyesületi és kerületi vezetőket is.

Az új országos elnöknek egyik új feladatként kellene vállalni, hogy az államtól milyen szubvenciót tud együttműködési szerződés keretében (több, más sportegyesület több tízmilliós TAO-s pénzben részesül – véleményem szerint el lehet érni azt is, hogy a postagalambsport is a támogatottak között szerepeljen, vagy azt is el lehetne érni,hogy az útadót az élő állat szállítmányoknál ne kelljen fizetni) realizálni.

A galambászoknak talán a legtöbb problémájuk a szállítási költségből adódik. Véleményem szerint ezt mindig a piac határozza meg, hogy ki mennyiért szállít. Ha x klub a legolcsóbb, akkor az emberek úgyis őt fogják választani. Ezt mindig az adott lehetőség fogja eldönteni. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az észak-magyarországi régióban sokkal szerényebb viszonyok mellett élnek az emberek, mint Győr megyében.

Az országos elnökségnek több és jobb színvonalú szolgáltatást kellene nyújtani az eddigieknél, hiszen a táborunk egyre fogy. Az újság színvonalán sem ártana javítani, sőt le merem írni, a szerződéses fegyelmet is maradéktalanul be kellene tartani. A szövetségnek feladata lenne olyan országos, öt-hét verseny megszervezése, lebonyolítása, melyet jelentős pénzdíjjal is honorálhatnának.

A többi versenyt természetesen a jelenlegi kerületek vagy klubok rendeznék. Az sem ártana, ha olyan szakmai programokat szerveznének körzetenként, régiónként, amelyekben a régi, elismert, főleg feddhetetlen erkölcsű galambászok adnának tanácsot mindazoknak, akik ezt igénylik. Ugyanezek a galambászok esetleg az elnökség mellett is működhetnének, mint tanácsadó testület. Egy-két nevet is említenék: Szappanos István, a balatonkenesei Tóth Imre, Kotymán Imre… A kétes tanácsadókat vagy önkéntes tanácsadókat pedig örökre illene végre elfelejteni!

Egy szerény megjegyzés: változtatásra szorulnának a közgyűlés napirendi pontjai is, hiszen eddig minden esetben a közgyűlésen a napirendi pontként nem szereplő kitüntetések átadása volt az első helyen, tehát a feladat az, vagy beírjuk napirendi pontként (de nem első napirendi pontként) a kitüntetések átadását, mert a jelenlegi forma azt sugallja, hogy a kitüntettetek miután átvették a kitüntetést, mindent megszavaznak a közgyűlésen (több szövetség a küldöttek névsorát a kitüntetettekből állította össze, illetve a kerületi küldöttközgyűlés őket jelölte országos küldöttnek).

A javaslatom az, hogy az évi rendes közgyűlésen a hagyományos napirendi pontok mellett (mérlegelfogadás, könyvvizsgáló jelentés, ellenőrző bizottság jelentés, stb.) ne legyen különféle díjak átadása, mert véleményem szerint így etikusabb, erkölcsösebb. Ezen díjak átadását lehetne az országos kiállításon is bonyolítani, vagy napközben, vagy esetleg az esti vacsorán.

Én azt most nem ragoznám, hogy az országos, illetve kerületi bajnokságot egy-két-három-négy befutó galambbal kellene megrendezni, ez legyen az új elnökség feladta, hogy kidolgozzon egy olyan rendszert, ami nyilván nem lesz tökéletes, de más országokban már jónak látják és alkalmazzák, pl. Lengyelország, Románia, Németország, Belgium. Az sem biztos, hogy minden évben mesterversenyző címmel kell jutalmazni a „legjobbakat”, hiszen túlságosan alkalmas arra, hogy ez a cím éket verjen egyesek és a többi közé és lehetőséget adjon egyeseknek lefelé nézni a másikra.

Véleményem szerint igazságosabb vagy helyesebb volna „egy érdemes tenyésztő” vagy valami más címet adományozni, akik munkájukkal valóban sokat tettek ezért a sportért, a közösségért.

Az elnökségnek olyan versenyeket kellene kitalálni – a jelenlegi zónákat is célszerű lenne átalakítani kevesebbre, de ugyanakkor igazságosabbra is -, ahol a legkisebb tenyésztő is eséllyel pályázhasson valamelyik bajnokság megnyerésére. Az élet és az egyik professzorom megtanított arra, hogy gazdálkodni csak úgy lehet jól, ha a bevételek növelése mellett a költségeket úgy racionalizálom, hogy a közösségben élőket tiszteljem, tehát a bevételeket csak úgy szabad növelni, hogy a postagalambász közösség érezze azt, hogy a befizetett díjért megfelelő színvonalú szolgáltatást is kap. (Egy gyűrű árát nem úgy kell kialakítani, ahogy az a bizonyos magnófelvételen is elhangzott.)

Forszírozom továbbá azt is, hogy alkalmanként a zónákban galambász bálokat is lehetne tartani, ahol a tenyésztők asztal mellett feleségestől, esetleg barátaikkal ülnek egy asztalhoz, ahol további barátságok szövődhetnek, melyek végül is az összsport szempontjából hasznosakká válhatnak.

Nyilvánvaló, hogy a magyar postagalambsport előmozdítására még sok egyéb lehetőség is kívánkozik, de a jelen hozzászólásom nem törekedett a teljességre.

Én abban bizakodom, hogy akik tenni akarnak a magyar postagalambsportért, azoknak jó szándékkal egy kis új útirányt mutattam. Akkor lennék igazán boldog, ha „erkölcs, erő és egyetértés” mielőbb megvalósulna a postagalambsportunkban.

Zsiga Gábor
Miskolc” ♦

Elnökségi ülés zárt, bár valójában mégis nyitott ajtóval
A bíróság kimondta: a vadász felel a sólymokért

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*