Abdai hétköznapok: stabilnak látszik a jövő

szucs-gyula-700Már egy ideje fontolgattam a dolgot, de egy sajnálatos esemény hatására most úgy döntöttem, hogy mielőbb megírom ezt a cikket. Egyrészt, hogy emléket állítsak, másrészt, hogy példa legyen a civil társaságok vezetői és tagjai számára.

Úgy gondolom, hogy Szűcs Gyula megérdemli a nyilvánosságot, főleg a társaság gazdasági fellendítésében végzett munkája miatt, de emellett jelentős sikereket ért el, mint galambász is. A sajnálatos és egyben szomorú esemény viszont, hogy szeretett felesége, Margit türelemmel viselt hosszú betegség után nemrég végleg eltávozott. Ő volt, aki Gyula munkájához és hobbijához biztos és nyugodt hátteret biztosított. Ő volt, aki az elég gyakori és különböző alkalmakkor megrendezett összejöveteleink alkalmával az asztalokra virágot rendezgetett, rágcsálni való süteményeket készített és tálalt fel, majd eltakarította a maradékot.

Mint ahogy Gyula mondta, ő igazi gondoskodó feleségnek és családanyának született. Lojálisan, de szigorúan intette rendre a családtagokat a megfelelő alkalmakkor, de ilyenkor is a szeretet és a gondoskodás hatotta át. Hat unokája volt a mindene. Ő tartotta össze a családot és egyben ő volt a motorja is. Mivel ebben a miliőben nőttek fel gyermekeik, biztosan követni fogják példáját. Hiányozni fog számunkra.

Azt gondolom, hogy a galambászat nem mindig csak az önző eredményhajszolásból, a még híresebb egyedek beszerzéséből – kirekesztve a hozzánk tartozókat -, hanem valahol a családról, a gyermekeink vagy unokáink magunk mellé állításából áll, vagy legalábbis így kellene, hogy legyen.

Gyula ez év tavaszán töltötte be 70. életévét, fiatalos temperamentumával a mai napig szinte teljes erőbedobással dolgozik. Hat unkával rendelkező büszke nagypapa. Két lánya közvetlen közelében él családjával, fia a kert másik utca felőli végében építkezett. Ő szintén galambász, de díszgalambokkal, pávákkal foglalkozik profi szinten. Szerencsére a család közelsége is segít, hogy főleg ezután még fokozottabban mellé álljanak.

– Kérlek, mesélj nekünk galambász pályafutásod kezdetéről!

– Gyerekkorom óta vannak galambjaim kisebb-nagyobb megszakításokkal. Mivel kezdetben csak odahaza kisebb ólakban vagy éppen padláson elkerített helyeim voltak, nagyon szerettem volna építeni egy igazi galambházat. Akkoriban gyermekkori barátság fűzött a már menőnek számító Burkus Gyulához, alias ”Gyugóshoz”. Együtt izgultuk végig a versenyeket, a hazaérkezett galamb lábáról lehúztuk a gumigyűrűt és uccu rohanás Pálinkás Gábor tanár úrhoz bélyegezni, mert ő volt közelebb.

Akkoriban a falu galambászainak csak két „stopperórája” volt, a másik pedig Pénzes Kálmán egyesületi elnöknél, aki egyben az F10 első megbecsült elnöke volt hosszú éveken keresztül.

Teltek az évek, komolyodott az élet, ekkor a galambok sajnos kimaradtak az életemből. Fontos volt az udvarlás, majd később a házasság, aztán jöttek a gyerekek és a házépítés. Tüzépesként dolgoztam a rendszerváltásig, majd ezután a szakmánál maradva lettem egyéni vállalkozó. Természetesen ez alatt az időszak alatt is folyamatosan figyelemmel kísértem a falu galambász életét és készültem rá, hogy ha egy kicsit nyugodtabb időszak következik, meg fogom építeni azt a gyermekkorom óta áhított galambházat.

– Megvolt a szándék, mikor következett a „nekilendülés”?

– 1996-ban kerestem meg az azóta elhunyt Szabó Imrét, az F10 akkori elnökét és beléptem az egyesületbe. 1997-ben a családi házunknál megépítettem a gazdasági épületek tetejére a jelenlegi galambházamat. Eleinte én is mint afféle kezdő, mindenféle beszállt galambokat is versenyeztettem, de nagyon hamar beláttam, hogy ez nem vezet semmire.

Ajándékba kaptam egyesületi társaimtól az első érdemes galambokat. Ebből az időszakból a legemlékezetesebb galambom a szinte legendás „96”-os, amelyet Hengszter József egyesületi VB-elnöktől kaptam. Már fiatalon is megvillant, de éves korától négyéves koráig több kategóriában is sampion első volt, mellette több díjjal, míg egyszer sajnos elveszett. A kezdeti siker természetesen még jobban felkorbácsolt és komolyabban kezdtem tanulmányozni a postagalambászatot.

Néhai Kovács Ottó sporttársunk, aki akkoriban folyamatosan a kerület élvonalához tartozott és szinte verhetetlen volt az egyesületben, együtt bérelt velem egy vállalkozási területet és mint olyan, baráti kapcsolatot alakítottunk ki egymással. Felajánlotta segítségét a galambászatban és egy alkalommal versenygalambjai alól a tavaszi költésből az első fészekaljat nekem ajándékozta.

Köztudott volt, hogy galambjai nagy részben Csordás Károly pápai és Tóth Imre balatonkenesei tenyészetéből valók. Természetesen ezekhez a galambokhoz megfelelő tartástechnológia, komfortos dúc és pontos kezelés tartozott. Ezek után lényeges javulás következett. A nemzetközi Magdeburg versenyen csapat 3.hely, egyéni 26. hely, stb…. annyi kupát hoztam haza a díjkiosztóról Budapestről, hogy alig fért be a kocsi hátuljába.

Nyilván, mint minden előbbre jutást kereső galambász, én is kerestem a lehetőséget és egy munkakapcsolat útján megismerkedtem Fehér László és Papp Lajos pápai galambászokkal, ami ismételten néhány emlékezetes galamb behozatalával végződött. Az egyesületi sikerlistán megjártam minden lépcsőfokot, 1999-ben voltam rövid-középtávú bajnok, aztán több alkalommal általános bajnok stb…, mindent az ember már nem is tart fejben.

szucs-gyula-papa-mama-es-az-unokak

A továbbiakban is hoztam különböző neves tenyésztőktől galambokat, amik érzékelhetően itt hagyták névjegyüket, de azért arra büszke vagyok, hogy az előző időszakot követően a legemlékezetesebb galambom, a „42”-es saját tenyésztésem és 10 éves korában a rövidtávokat még eredményesen vette. Ő az életteljesítményes kategóriában háromszor országos első, egyszer országos második és egyszer országos 3. helyezést ért el, ma tenyészdúcom termékeny lakója. Gyerekei eddig is jól szerepeltek, de többnyire az unokái villognak.

– Mint egyéni vállalkozó egy egészséges egzisztenciát értél el magad és családod számára, ami nem gazdagságot jelent, hanem egy olyas valamit, ami kijárna minden tisztességesen dolgozó polgárnak. Mint üzletember sokat dolgoztál pénzzel, megfelelően forgatva azt törvényes kereteken belül, de élve a törvény adta lehetőséggel. Ezt a tudást és tapasztalatot felhasználva az egyesület vezetésének átvétele után hamarosan egy arányaiban nagy ívű gazdasági fellendülés következett az egyesület életében – kérlek, idézd fel a történteket!

– Az egyesület kényszerhelyzetből adódóan a polgármesteri hivatal által kijelölt új galambász helyiségbe költözött, falunk első polgármesterének, Somogyi Györgynek köszönhetően. Ennek formális és törvényes részét Szabó Imre egyesületi elnök és az akkori titkár bonyolította le. Ezt követően sajnos egy komoly pénzügyi belső feszültség hatására – amit néhány sporttársunk idézett elő – az elnök lemondott 2004 áprilisában.

Ekkor a választásnál a tagság engem tüntetett ki bizalmával. Mivel az egyesület vezetésében eddig nem vettem részt, tematikusan meg kellett ismernem a korábbi helyzetet, látnom kellett, hogy mivel állok szembe. Majd ezt követően a falu képviselőtestületén keresztül felkutattam a sportegyesületekkel kapcsolatos pályázati lehetőségeket, amiben Szabó Zsolt, a falu fiatal polgármestere nagy segítségemre volt.

Ugyanekkor viszont megkaptam egyesületünk tagságának segítségét is és az adott lehetőség alapján támogatási pályázatot adtunk be, ami sikeres volt. Az ott nyert összegből egyesületünk fennállásának 50. évfordulóját méltó módon meg tudtuk ünnepelni, különböző műsorokkal, meghívott művészekkel, bevonva falunk színjátszó csoportjának fiataljait is az előadásokba. Külön megtiszteltetéssel töltött el bennünket Bárdos István, szövetségünk elnökének részvétele.

Meghívott művészvendégünk Komár László volt, aki régi és új slágerekkel szórakoztatott bennünket, s elmondta, hogy édesapja is galambász volt, de ő Budapesti Keringőkkel foglalkozott. A művész úrról egy hónap múlva tudtuk meg, hogy nálunk lépett fel utoljára, akkor már halálos betegen, amit mi akkor még nem tudtunk.

Tovább figyeltük a pályázati lehetőségeket, mivel tagságunk egyharmada anyagilag nem engedhette meg magának, hogy egyösszegben megvásároljon egy komplett elektromos rögzítő rendszert, ezért a következő pályázaton ezt célul tűztük ki anyaórával és rögzítővel együtt, amit ismét sikeresen el is értünk. Így már két komplett egyesületi rendszerünk lett. Természetesen ezekhez még meg kellett vásárolni a nyomtatókat.

Most vásárolt a társaság egy, a legmodernebb követelményeknek is megfelelő, színvonalas laptopot, amivel hozzáférünk az internethez és az eredményeinket órabontás után azonnal továbbítjuk a kerületi eredményszámolóhoz. Nehezen állt össze eleinte a rendszer, itt-ott döcögött, de mostanra már egészen gördülékenyen megy.

– Már néhány éve ismerjük egymást, tudom hogy élsz-halsz a versenyzésért. Mik a terveid a jövőben?

– Elsősorban szinten szeretném tartani magam és ha enyhülnek a párom elvesztése utáni sebek fájdalmai, szeretném tanulmányozni a legújabb versenyzési formákat és az egyéniségemhez legközelebbit kiválasztani, nyilván ezt magamhoz és a lehetőségeimhez kell majd alakítanom. A tenyésztéssel, úgy tűnik, jó úton járok, talán elkaptam a vezérfonalat, de a galambászatban soha nem lehet biztos az ember. Ebből áll: mindig keresünk valamit, a jónál is van jobb és azt valahogy el szeretnénk érni. Remélem, leszek még bajnok, de ha nem, hát az sem baj. Tudok én örülni tagjaink eredményéinek is.

– Az F10 Civil Társasággal kapcsolatban hogy gondolkodsz a jövőt illetően?

– Előre nézve: nehéz feladat előtt állunk. Jelenlegi aktív tagságunk 19 főből áll, ami szerintem jónak mondható. Sajnos a civil társasággá alakulás sok előnye mellett viszont jelenleg úgy tűnik, a pályázati lehetőségektől elestünk, bár a közeljövőben az egyesületek számára egyetlen, esetlegesen nekünk megfelelő pályázatot sem látok. Lehet, hogy ezzel talán túl sokat nem vesztettünk.

A jelenlegi anyagi forrásunk az Abdai Önkormányzat által nyújtott támogatás számunkra kedvező összege, amit stabilnak érzek. Természetesen a galambászok is aktívan kiveszik részüket a falu életéből, ünnepek alkalmával, koszorúzásokon, falunapi megmozdulásokon stb… képviseljük magunkat. Előre is köszönjük nekik és kívánjuk, hogy tartsák meg jó szokásukat.

Némi motivációt jelent az is, hogy Szabó Zsolt polgármesterünk ajánlására az önkormányzat egy nagy értékű vándorserleget biztosított számunkra, azzal a feltétellel, hogy aki az általános bajnokságot egymás után háromszor megnyeri, az a tulajdonosa lehet ennek a kupának. Addig is minden évben felvésetjük az oldalára az aktuális bajnok nevét. Azt gondolom, hogy ettől még értékesebb lesz, hisz egy időszak történelmét „cipeli” magán.

Szerencsénkre szponzoraink, akik már évek óta támogatnak bennünket, sem hátráltak ki mögülünk, nekik is köszönettel tartozunk és igyekszünk még szorosabbá fűzni a hozzájuk kötő szálakat. Személyes kapcsolataim révén még esetlegesen növelni is tudjuk a támogatói kört. Pénzügyileg, ha nem is úri módon, de úgy tűnik, megállunk a lábunkon. Lehet, hogy átmenetileg kicsit visszább kell fognunk az eddigi megszokott értékes és gazdag díjkiosztókból, ám azért ez nem jelenti azt, hogy csak egy szűk kör vehetne rajt részt.

Továbbra is tartani fogjuk a családok összejövetelét – összetartását, mert úgy gondolom ez erősíti egységünket és egy komfortos összetartozás érzését nyújtja mindenkinek.

Ami hosszútávon viszont félelemre ad okot – bár az én életemben nem valószínű, – az az elöregedés.
Korábban volt néhány fiatal galambász palánta, de egy idő múlva elmaradtak. Tudom, nehéz elfogadni a kezdeti sikertelenséget – pár kivétellel valamennyien megtapasztaltuk -, de hát a megpróbáltatások is a sporteredményekhez tartoznak. Én a magam részéről a mai napig is büszkén viselem a vereséget és megpróbálok tanulni belőle, tudom, hogy ez visz előre. Persze a fiatalok esetében ilyenkor elkelne egy kis szülői segítség vagy ráhatás.

Minden falunapon szervezünk kiállítást sikeres galambjainkból, felsorolva eredményeiket, találós kérdéseket teszünk fel némi jutalmazással, hogy változatossá tegyük az érdeklődők számára. Tartottunk már előadást is a falunapi plénum előtt, de a kezdeti nagy nekibuzdulás után nem történt semmi.

Amikor kiderül, hogy a galambot nem elég csak pár szem búzával megetetni, hanem azt komolyan és rendszeresen gondozni, ápolni kell, hogy eredménye legyen, mindjárt a számítógépek előtt vigasztalódik az ifjúság, tisztelet a kivételnek. Megértem, hogy más idők járnak, hisz régebben még nem túl sok választási lehetőség volt. Reménykedem azért, hogy talán egyszer csak akad valami változás ezen a téren.

– Köszönöm a beszélgetést, szeretném kifejezni részvétemet családod gyászában és azzal búcsúzom, amit Margitka mondott neked utoljára: „Eleget dolgoztál már az életben, próbálj meg ezután a hobbidnak élni és csak galambássz!”

Utóirat: bocsássátok meg nekem, jó lehet, talán nem ide tartozik, hisz szinte nap mint nap valamelyik sporttársunkról elmondhatnánk, de Margitka halála után másfél héttel egyesületünk tagsága mély megrendüléssel tudta meg, hogy egyesületünkben kiváló hosszútávú versenyző tagtársunk, sportbarátunk, Makker József felesége, Zsuzsa minden előjel nélkül örökre elaludt. Gyászolja: férje, négy gyermeke és unokái. Anya volt és galambász feleség. (J. Varga Attila) ♦

Díjkiosztó és évértékelés a Pannon Maraton Klubban
Történelmi pillanat: vizsgát tett az első női bíráló

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*