ornitózis (papagájkór)

ornitózisos galambAz ornitózis fertőző betegség, amely sok madárfajnál előfordul. Chlamydiák váltják ki, amelyek a nagy vírusok közé tartoznak. A psittakózis – rokon betegség – a papagájokban okoz nagy pusztításokat. Mindkét fertőzés átterjedhet az állatról az emberre. Ezért beszélünk zoonózisról.

Előfordulás
Az ornitózis az egész világon elterjedt és már 130 madárfajon lehetett kimutatni. Vizsgálatok azt mutatták,  hogy minden harmadik galamb egyszer már átesett ornitózison. Ezt a számot az ellenanyagok kimutatásával (antitestek) nyerték; a vérben a fertőzés következtében ellenanyag termelődött. Az itt  alkalmazott módszert kiegészítő kötésreakciónak nevezik.

Galambok megbetegedésének nagy része májustól júliusig és októbertől decemberig fordul elő. Az ornit6zis csak fiatal állatoknál okoz veszteséges vészt. Ha öreg galambok fertőződnek meg, azok rendszerint nem mutatnak látható betegségi tüneteket. Ilyenkor latens fertőzésrő1 beszélünk. Ha viszont ezeknek a galamboknak az ellenállóereje megterhelések következtében erősen lecsökken, akkor a rejtett (latens) fertőzés látható, nagy veszteségeket okozó vésszé válhat.

A kórokozó
Az ornitózis kórokozóját ma a rickettsiák nemzetségébe sorolják, abba a kórokozócsoportba, amely átmenetet képez a baktériumok és a vírusok között. Ezt a besorolást azzal indokolják, hogy az ornitózis kórokozója bizonyos antibiotikumokra reagál.

Legújabban a Chlamydia tudományos nevet fogadták el a kórokozó nemzetségi hovatartozásának jelölésére. A chlamydiák egyértelműen sejtélősködők, melyek a szervek sejtjeiben, mint a máj, lép
és a csontvelőben szaporodnak és ezeket szaporodásuk után szétroncsolják.

Kelésnek indult tyúktojás petehártyáján (CAM) tenyészthetők, azonban a kísérleti állatban is  szaporodhatnak. Jellemző a chlamydiákra az elementáris testecskék megkötése a szövetben, amelyek 300-400 nm méretűek (a milliméter milliomod része). Ezeket máj- és lépszövet kontaktpreparátumaiban lehet kimutatni fénymikroszkóppal. A Stamp-féle módszerrel színezve az elemi testecskék sejtekben összehalmozódva kis piros pontokként ismerhetők fel.

Behurcolás és a fertőződés útja
Az ornitózis kórokozója a trágyával, a könnyfolyadékkal, a csőr- és garatváladékkel és begytejjel  választódik ki. Mind az ornitózisban megbetegedett, mind pedig a szunnyadó fertőzést hordozó
állatok szóba jöhetnek kórokozó kiválasztóként.

A galambok a következő módon fertőződnek meg:

1. Fertőzött takarmánytól, vagy ivóvíztől a csőrükön keresztül; ugyanígy csókolózáskor és a fiókák etetésekor (orális – szájon keresztüli fertőzés).

2. Kórokozót tartalmazó por belégzésével (aerogén – levegőn keresztüli – fertőzés).

Lehetségesnek látszik az átvitel a petevezetékről a tojásra, de galamboknál eddig még nem bizonyosodott be.

A behurcolás egy galambállományba fertőzött dúcokból, szállító jármű, kiállítás, vásárlásból származó galambokkal történő érintkezés révén lehetséges. Az ornitózist elvadult városi galambok, az ember, valamint rovarok és férgek, patkányok és egerek is terjeszthetik.

A betegség tünetei
Különösen fiatal galamboknál mutatkozik az ornitózis zavart általános közérzet formájában. Az élénkség csökken, a galambok behúzódnak a sarokba, kevesebbet esznek és a vízfogyasztásuk emelkedik. Az ornitózis az egyik legtöbb veszteséget okozó vész a felnövekvő állatok megbetegedései közül, mivel az utódoknak 80 %-a kimúlhat. A faj- és postagalambok erőteljes teljesítménycsökkenése és a nagy fokú fióka kimúlás ornitózis fertőzésre enged következtetni.

Igazolja ezt a feltevést az, hogy egyes állatoknál rendszerint egyoldali szemkötőhártya-gyulladás állapítható meg. A megvörösödött kötőhártya erősen megduzzad, könnyfolyás mutatkozik és az állatok kerülik a fényt. A kifolyó váladék kezdetben vizes, később vizes-sleimos és végül súlyosabb esetekben sleimos-gennyes. A szemváladékozás változásával változik a szemhéjak kinézete. A végső stádiumban összeragadnak, a könny mindinkább feltorlódik. A következmény az összezáródott szemhéjak kiboltosodása.

Ezt a gyulladást bakteriális járulékos fertőzések súlyosbítják, és a végeredmény megvakulással járó szaruhártya-beszürkülés. A járulékos fertőzés következtében erősen elszennyeződik a szemkörnyék, a szem szaruhártyája gyulladt, a harmadik szemhéj előtüremkedik. A könnycsatorna eldugulása következtében a könnyzacskó kiboltosodik. Kezdődő szaruhártya-beszürkülés következtében a gennyes szemváladék összeragasztja a tollakat. Előrehaladott vakulás: a gyulladás megtámadta az egész szemet.

A szemkötőhártya-gyulladás általában egy hét alatt kezelés nélkül is elmúlik. Mivel a könnyfolyadék a könnyjárat eltömődése következtében csöpög a szemből, kellemetlen viszketési inger keletkezik, amit a galambok a szárnyakkal való kitörléssel akarnak megszüntetni. Ezáltal a szárny bizonyos fedőtollai összeragadnak. Ezek a szennyeződések a szemen és a szárnyfedélen, melyek a szemhéjgyulladás után is hosszabb ideig láthatók, szembeszökő bizonyítékok az ornitózis jelenlétére.

Amint az állat megbetegedett, az állomány többi galambja is azonos tüneteket mutat. Ilyen módon egy dúc valamennyi galambja átesik a betegségen, testi állapotuktól függően többé, vagy kevésbé láthatóan betegnek meg. Ha egy éppen átvészelt állapotú állományt kemény igénybevételnek tesznek ki, akkor teljes bizonyossággal lehet egy súlyos betegséggel számolni.

Az ornitózis általában nem korlátozódik a fent említett tünetekre. Sokszor megtámadja a felső légutakat is. Orrhurut következik be kezdetben vizes folyással, ami azután sárgás-nyákos, az orrlyukakat eltömő váladékká változik. A galambnak félig nyitott csőrrel kell lélegeznie. A gyulladás fájdalmat és viszketési ingert okoz. A galamb ezért gyakori kaparódzással igyekszik ettől megszabadulni. Azzal is kísérletezik,  hogy tüsszentéssel és fejrázással tegye szabaddá a légutakat, ezzel magyarázható a fejtollak és az orrgumók erős elszennyeződése.

Végül az ornitózis tüdőgyulladást okozhat; ami légzsákgyulladásba megy át. Úgynevezett hörgőnátha alakul ki, ahol tipikus légzési nehézségek – mint sípoló és szortyogó zajok – lépnek fel. Egyébként a felső légutak említett gyulladásakor mérlegelni kell egy mikoplazmás (ragályos, krónikus nátha) vegyes  fertőzésének lehetőségét is.

Az ornitózisban súlyosan megbetegedett állatok rendszerint hosszabb sínylődés után múlnak ki, ami 2-3 hétig tarthat. Az elerőtlenedett galambok általában a járulékos bakteriális fertőzésben mennek tönkre.

A betegség lefolyása
Az ornitózisnál alapvetően két lefolyási formát kell megkülönböztetnünk, mégpedig akut (heveny) és krónikus (tartós) lefolyást. A heveny lefolyást jobbára fiatal állatokon lehet észlelni.
.
A fertőződés után 4-14 nap múlva a galambok általános közérzete zavarttá válik. Legjobban  veszélyeztetettek az állatok életük 2-3 hetében. Az erős hasmenés és lesoványodás rövidesen a kimúláshoz vezet. Mivel az ornitózis kórokozói főképp a májban, a lépben és a csontvelőben szaporodnak, ezek a szervek rendkívül megduzzadnak. Életfontosságú szövetek roncsolódnak szét és a szervek nem töltik be tovább méregtelenítő szerepüket a testben. Ennek következtében felszaporodnak a káros anyagok a szövetekben és a vérben (vérmérgezés – szeptikémia).

Idősebb galamboknál ugyanabból az állományból általában a csökkent repülési teljesítményen kívül csak  elvétve figyelhetők meg betegségi tünetek.

A krónikus, vagy tartós lefolyás azért veszedelmes, mert a galamboknak hosszadalmas betegséget kell kiállniuk. Az állatok szemmel láthatóan nem annyira betegek, mint az akut lefolyás esetében, a hosszantartó fertőzés viszont tartósan károsítja szervezetüket. A májsejtek elroncsolódnak és  zsírszövettel pótlódnak, ez okozza az u.n. zsírmáj jelenséget. A légzőszervrendszer állandó túlterheltsége a krónikus gyulladások következtében maradandó tüdő- és szívrendellenességekhez vezet.

Ha egy másodlagos fertőzés tüdőgyulladást okozott, a tüdőszövet egyes részei nem működőképesek többé. A krónikus ornitózis szívtágulást is okozhat.

Jellemző a krónikus lefolyási formára az állományban elszórtan fellépő szemhéjkötőhártya-gyulladás. Ebben azok a galambok szenvednek, amelyeknek a legkülönbözőbb terhelések végett meggyengült a szervezetük ellenállóképessége. Ide tartozik az erőteljes költés, hiányos táplálkozás és gondozás, férgesség és egyéb betegségek, kimerítő repülések, kiállítások és szállítás.

Átvészelt ornitózis fertőzések után mindkét lefolyási forma esetében az állatok u.n. látens (rejtett) kórokozó kiválasztókká válhatnak, amelyek állandó fertőzési forrást jelentenek, de nem mutatnak betegségi  tüneteket.

A betegség megállapítása
A leírt betegségtünetek, különösen az ismételten előforduló szemhéjkötőhártya-gyulladások, ugyanígy a légszomj ornitózis fennállására engednek következtetni. Az állat testének vizsgálatakor feltűnik a lép és a máj térfogatának tekintélyes megnagyobbodása. A lép a háromszorosára duzzadt. A szívburkon pont alakú vérzéseket lehet látni.

Hogy más betegségeket biztonsággal ki lehessen zárni, laborvizsgálatokkal kell a diagnózist megerősíteni. Jelenleg az alábbi laborvizsgálatok szokásosak:

1. Ornitózis kórokozó jelenlétekor a szövetben u.n. elemi testecskék képződnek. Máj- vagy lépszövetből kontaktpreparátumot kell készíteni. Ezt a Stamp-féle módszerrel megszínezik. Mikroszkópikus vizsgálatkor az elemi testecskék kis piros színű pontként ismerhetők fel.

2. Ha fehér egérnek kórokozó tartalmú trágyát adnak, akkor az néhány nap elteltével kimúlik. Ezután  megfigyelik az egér szerveinek elváltozását és azt követően az 1. pont alatt leírtak szerint kontaktpreparátum-vizsgálatot végeznek.

3. Vérvizsgálat. Végül vannak még olyan szerológiai vizsgálati módszerek, pl. a kiegészitőkötés-reakció,  melyek a vérben meglévő védőanyagot mutatják ki. Ezzel egyébként azt lehet megállapítani, hogy az állat szenvedett-e valamikor ornitózisban, a pillanatnyi fertőzöttségi állapotról azonban keveset árul el.

A betegség pontos megállapítása épp az ornitózisnál különösen fontos, mivel az mint zoonózis, átkerülhet a galambtenyésztőre is (ld. később).

Hasonló betegségi tünetek
Mint már említettük, a leírt betegségi tünetek mellett mikoplazmózisra lehet gondolni. Éppen ez az a náthás megbetegedés, amely igen gyakori a galamboknák. A mikoplazmózis gyakorta rontja a helyzetet egy  meglévő ornitózis fertőzés esetén. Az erős náthás tüneteknél viszont hiányzik a szemhéj kötőhártya-gyulladás. Az egyoldali szemmeghűlést (one eye cold) könnyen össze lehet téveszteni az ornitózissal. Ez a megbetegedés átmeneti, egyoldali meghűlés, ami kötőhártya-gyulladásban nyilvánul meg.

A pasteurellózis,egy bakteriális fertőzés, ugyancsak kiválthatja a szemhéjkötőhártyák gyulladását, ami egyébként főképp kétoldalian lép fel.

Végül ismeretes még egy olyan bakteriális megbetegedés, amelyet meg kell különböztetni az ornitózistól, mégpedig a hemofilusnátha. Ennél a szemhéjak erőteljesen megduzzadnak, belőlük gennyes váladék folyik (bagolyfejűség).

Kezelés
Az ornitózis kielégítő kezelése több okból különösen fontos.

1. Fennáll az ember megfertőződésének veszélye.

2. Az ornitózis krónikus lefolyása esetén veszélyben van a teljes utódállomány.

3. A nem kezelt ornitózis elősegíti más betegségek bekövetkeztét.

4. A nem kezelt ornitózis fertőzésnek későbbi következményei vannak, pl. a máj elzsírosodása (zsirmáj).

Manapság klórtetracyclin tartalmú készítményeket adnak. A papagájbetegség kezelésénél, ami nagyon közel áll a ornitózishoz, ezt a hatóanyagot a törvények írják elő.

Az alábbi kezelési menetrendet nagyon pontosan be kell tartani:

1. Súlyosan beteg állatoknál: 0,5 ml-es oxytetracyclin injekció a mellizomba, 24 óra múlva megismételni .

2. Az állomány összes galambjánál:
   a./ egyedi kezelés klórtetracyclinnel, vagy
   b./ ivóvizes kezelés klórtetacyclinnel

A kezelés időtartama 5 nap, súlyos esetben kétnapos szünet után újabb 5 nap.

Utókezelés:
3. Klórtetracyclin ivóvízbe, vagy 1 kapszula állatonként és naponként. Időtartam 4 hét, hetenként 2 napon át. A klórtetracyclin antibiotikum, ezért mellette vitaminokat, nyomelemeket és fehérjéket is szükséges adni.

4. A klórtetracyclin kezelés ideje alatt ne adjunk mészkészítményeket, mivel a kálcium tartalmú takarmányadalékok (mint galambkő, gritt és hasonlók) megkötik a klórtetracyclint a bélben és ezáltal hatástalan vegyi kötés alakul ki (közömbösítés).

5. A megállító kezelés után, valamint az első utókezelést követően alaposan ki kell takarítani a dúcot és utána fertőtleníteni (ld. a fertőtlenítés alapszabályairól szóló fejezetet).

Megelőzés
Mivel egy átvészelt ornitózis fertőzés után nem alakul ki maradandó védettség , a galambok ismét  megbetegedhetnek ornitózisban. A galamb-tenyésztőnek ezért azon kell fáradoznia, hogy állatait jó  formában tartsa, törekedjék az egészséges klímára a dúcon belül és kínosan ügyeljen a tisztaságra. A különleges megterhelések idején (mint a fiókanevelés, utazás, vedlés) megfelelő antibiotikum tartalmú készítmények rendszeres alkalmazása megakadályozhatja az ornitózis kitörését (Id. a megelőzés alapszabályairól szóló fejezetet).

A kórokozó ellenállóképessége és a fertőtlenítés
A kórokozók a trágyában egy hónapon át fertőzőképesek maradnak. A szokásos fertőtlenítőszerekkel könnyen elölhetők. Ajánlatos az 5 napos kezdeti kezelés után alapos fertőtlenítést végezni a dúcban. Ezt a kezelés lezárása után meg kell ismételni.

Veszélyek a galambtartókra és háziállatokra
Az ornitózis a galambokról átterjedhet az emberre (zoonózis). Németországban minden második galambtartó már legalább egyszer kapott ornitózis fertőzést, anélkül, hogy betegségi tüneteket észlelt volna. Ezt a kiegészitőkötéses reakciós vérvizsgálatokkal állapították meg.

Évente kb. 300 emberi ornitózisos eset válik ismertté Németországban. Egyébként csak 30 vezethető vissza ezek közül galambok általi fertőzésre. Ez okból el kell fogadni, hogy a galambok ornitózisa sokkal kevesebb, az embert megbetegítő tulajdonsággal bír, mint a papagáj betegség kórokozói.

Az emberi ornitózis egy náthaszerű megbetegedésben nyilvánul meg. Jellemző, hogy a láz 1-2 hétig tart. A galambtartónak ilyen gyanú esetében tájékoztatnia kell orvosát hobbijáról. Időbeni felismerés esetén az ornitózis antibiotikum tartalmú szerekkel rendszerint igen sikeresen kezelhető.

Európa több országában szabály, hogy az emberi  megbetegedéseket az egészségügyi hivatalnak tudomására kell hozni. A hatóságok részéről ezután megállapítják a fertőzés forrását és a fertőzött galambállományt a sikeres kezelés végéig hivatalos állatorvosi ellenőrzés alá helyezik. Ha azonban a galamboknál az állatorvosi vizsgálat ornitózist állapít meg, anélkül, hogy emberi megbetegedések lépnének fel, ekkor csak az állategészségügyi hatóságoknak kell kötelezően jelentést tenni az esetről. A bejelentési kötelezettség elsősorban arra szolgál, hogy az ornitózis elterjedéséről áttekintést kapjanak.

A hivatalos állatorvosi ellenőrzés és a galambállomány kezelése csak emberi megbetegedések esetén előírt, míg a papagáj-betegség esetén a papagájokat minden esetben látnia kell a hivatalos állatorvosnak.

Más házi- és vadmadarak is megbetegedhetnek ornitózisban. Ezeknél az állatoknál a betegség lefolyása jobbára krónikus, amiért is ezek az ornitózis átvitele és behurcolása szempontjából számításba jöhetnek. ♦

galambegészségügy: kérdezz - válaszolunk


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*