Bánásmód és versenyzés fiatal galambokkal 1.

Az utóbbi időben sok cikket olvastunk át annak érdekében, hogy az éppen aktuális témát, a fiatalokkal való foglalkozást fel tudjuk dolgozni olvasóinknak. Ám végül visszajutottunk egy alapműhöz, amelyet Ad Schaerlaeckens írt – nála jobban, érthetőbben, szakszerűbben nem sokan dolgozták fel ezt a témát. Az alábbiakban egy terjedelmes cíkkéből emeltük ki a szerintünk legfontosabb részeket – a szöveget Varga Antal fordította -, ezzel is segítve olvasóinkat, hogy a fiatalok néhány hét múlva kezdődő versenyein a legjobb eredményeket érjék el.

A galambászokkal történő beszélgetések során kiderül, hogy a hozzá nem értés milyen szakadékot hozott létre, melyet néhány tenyésztő ásott meg. Azt egy gyerek is megérti, hogy a galamb minősége nem lehet kérdés. Vagy talán mindenki sumákol, aki a fiatalokkal rendkívül jól versenyez? Ezt nem akarom elhinni.

Olvasd tovább

Nahát ilyet: rózsaszínű galambot fotóztak Londonban

Nagy fejtörést okoz az ornitológusoknak a London északi részén látott galamb. A madár ugyanis rózsaszín és a térségben még csak hasonlót sem láttak. Jean Moles 74 éves és imádja a galambokat. Ismeri is őket, de neki is leesett az álla, amikor egy nem mindennapi példány pihent meg a teraszán.

– Rózsaszínű galambot én még nem láttam. A szomszédom fotózta le – nyilatkozta a Daily Mailnek az idős asszony. Lehet, hogy Jean nem látott még ilyen galambot, éltes kora ellenére, de a szakértőknek is fejtörést okoz a madár.

Mauritiuson él hasonló faj, de mégsem ugyanilyen, mert annak a szárnya szürke. Az ornitológusok azt sem tartják kizártnak, hogy ez egy „sima” galamb és az ételtől lett bugyi színe… ♦

Amit a nagyok a saját bőrükön megtapasztaltak 2.

Ebben a cikkben újra idézzük a belga és holland galambászok lecke értékű megjegyzéseit, vagy véleményeit. És a tanulás az, amit minden törekvő galambász szeretne. Az a pillanat, amikor azt gondoljuk, mindent tudunk a sportról, a pillanat, amikor azt hisszük senki nem tud tanítani minket, a vég kezdete. Kételkedések és kérdések jellemzik a bölcs embert. Tehát lássuk újra – írja tapasztalatait összefoglalva Ad Schaerlaeckens. Most cikkünk második részét adjuk közre.

DE BRUYN: EGY HADSEREGRE VAN SZÜKSÉGED. A németalföldi fogorvos a sikeres dupla özvegyes reptetéséről ismert. Nyugat-Európa többsége özvegy hímekkel versenyez (a tojó marad otthon). Egy kis csoport (Engels, a néhai Vervoort, Ijskout, Geerts, Vercammen) özvegy tojókkal versenyez (a hímek maradnak otthon), csak egy maréknyi versenyez természetesen (Klak). De Bruyn egyaránt versenyzett özvegy hímekkel és tojókkal, mivel “ez így gazdaságosabb”. Ha harminc hím őzveggyel versenyzel, hatvan galambra van szükséged.

“Utálom azt az elképzelést, hogy a galambjaim felét itthon hagyjam, ha megy a verseny. És van itt még egy dolog. Hogyan tudhatod meg, hogy egyáltalán jók-e a galambjaid, ha nem versenyzel velük? Ha mind a két nemmel versenyzel, jobban megismered a galambjaidat, és nem kell a galamboknak az idejüket a dúcban vesztegetni” – állította ő.

Olvasd tovább

Amit a nagyok a saját bőrükön megtapasztaltak 1.

Ebben a cikkben újra idézzük a belga és holland galambászok lecke értékű megjegyzéseit, vagy véleményeit. És a tanulás az, amit minden törekvő galambász szeretne. Az a pillanat, amikor azt gondoljuk, mindent tudunk a sportról, a pillanat, amikor azt hisszük senki nem tud tanítani minket, a vég kezdete. Kételkedések és kérdések jellemzik a bölcs embert. Tehát lássuk újra – írja tapasztalatait összefoglalva Ad Schaerlaeckens.

VAN DE POL: BUTASÁG A JOBB HELY. Van de Pol a kései hetvenes években lepte meg az országot hallatlan eredményével a fiatalok hosszú-távú versenyében. Igazából az én eredményeim majdnem olyan jók voltak, de nem annyira meggyőzőek.

Jóllehet 9 díjat nyerni 10 galambbal jobb eredmény, mint 50 díjat nyerni 70-nel, de aki 50 díjat nyer, az viszi a prímet. Van de Pol elintézte, hogy legyen otthon 40 galambja akkor is, amikor a többi sporttársnak egy sem.

Természetesen jó galambjai voltak, de volt még valami. Akkoriban csak ő és én voltunk azok, akik sötétben tartottuk a galambokat. Később Aarts és a többiek is így tettek és rémálmaivá váltak a többieknek. Mint “fiatal galambász szakértőket” sokat pletykálkodtak rólunk és kritizáltak minket. Azzal gyanúsítottak minket, hogy van valami titkunk, valójában volt (a sötétítés), de a többiek azt hitték, a gyógyszerezés.

Olvasd tovább

Hogyan kerültem a futottak még kategóriából az élvonalba?

Ez az év nagy tanulságokkal szolgált nekem. Egyértelműen kiderült számomra, hogy ha egy kicsit – és ezt tessék szó szerint érteni: tényleg csak egy kicsit – többet figyelek a galambjaimra, azok képesek kiemelkedő eredményeket elérni. Íme a tények. Tavaly magánéleti elfoglaltságaim miatt abból állt a galam-bászkodásom, hogy reggel és este beöntöttem az etetőbe a keveréket, egy-két percig figyeltem, hogyan esznek a galambok, aztán mentem a dolgomra. Hét végén takarítás – vagy, ha nem volt kedvem, az sem -, a versenyről megérkező özvegyek normális fogadtatásban részesültek, de nem sokkal később beraktam a két napra való vizet és takarmányt és elmentem otthonról.

Az eredmény is ennek megfelelő volt. Ha jól emlékszem, a középmezőnyben végeztem, valahol a negyvenedik-ötvenedik hely környékén.

Az idén úgy alakult az életem, hogy több időm lett. Tavasszal ugyanúgy vágtam bele a szezonba, ahogy tavaly: nagy reményekkel és kis lelkesedéssel. Aztán az első “próbaverseny” – ez volt az utolsó edzőút – órabontásán történt valami, ami alapvetően megváltoztatta a helyzetet.

Olvasd tovább